A társadalmi elvárások lélektanilag gyakran hasonlóan „megalapozottak”. Ezek szerint az igazi férfi pusztán pénzkereső gép, a valódi nő pedig páratlan ügyességgel lavírozik a tökéletes szerető, munkavállaló és anyaszerepek között. Csak hab a tortán, hogy mára az Európai Parlament is letette a voksát: a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága azt javasolta, hogy tiltsák ki az oktatásból azokat a könyveket, amelyek a hagyományos női és férfi szerepeket ábrázolják. Ilyen kísérlet négy-öt évvel ezelőtt nálunk is történt, ám az akkori miniszteri rendeletet az óvodások rövid úton kudarcra ítélték.

– A nemi szerepek tisztázatlansága mára a párkapcsolatok alapkonfliktusává vált. A fiatalok nehéz helyzetben vannak. Kevés a jól működő, eltanulható minta, összezavarodtak a női és férfiszerepek. Tapasztalataim szerint a párok nem tisztázzák időben, ki mit gondol a férfi és női szerepekről, kinek mi a felelőssége, hogyan osztják meg a feladatokat, hogyan veszik ki a részüket a gyerekek neveléséből. Az emberek többsége úgy lesz anya vagy apa, hogy soha nem gondolta végig ezeket a kérdéseket, csak igyekszik valahogy elboldogulni – véli Léder László pszichológus, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom által kiadott APA-füzet egyik írója, aki szerint ebben a helyzetben az a döntő, ki mennyire rugalmas, képes-e csapatjátékra, kész-e erőfeszítéseket tenni az együttműködés, az együttélési tudás megszerzéséért. Ha egy pár nem képes minderre, könnyen krónikussá válik a konfliktushelyzet.

Szerzőtársa, Andrek Andrea pszichológus is úgy látja, óriási a zavar a fejekben.

– Az emberek többsége átveszi azt a modellt, amit a szülői házban kapott vagy gyerekkorában ellesett, esetleg amit a média sugall. A családi háttér sokaknak nem segít, hiszen egyre többen érkeznek a felnőttkor küszöbére csonka családból, ahol hiányzik az apa, vagy ott van ugyan, de érzelmileg nem vesz részt az eseményekben. Az ilyen körülmények között kialakult rejtett script, forgatókönyv, vagyis a családi elvárások rendszere gyakran nem találkozik mindazzal, amit a gyerek felnőve ösztönösen sejt a neki való helyes életvezetésről, életszerepekről. Ez akkor válik igazán konfliktusok forrásává, akkor okozhat komoly bajt, amikor a párok eljutnak a gyermekvállalásig. Ilyenkor összeütközésbe kerülhetnek az átvett modell szerinti elvárások azzal, amit az ösztönök sugallnak. Ennek a következménye a teljes elbizonytalanodás, vagy egy ellenmodell kialakítása. Csak kevesen vannak, akik tudatosan szeretnék másképpen alakítani az életüket, mint ahogyan gyerekkorukban látták. Ők azok, akik szakember segítségét kérik ahhoz, hogy megtalálják a saját útjukat.

Pedig Léder László szerint az emberek többségében rejtetten élnek a nem tudatos női-férfi, anyai-apai szerepek. A gondot az okozza, hogy a jó apaságra, anyaságra vonatkozó legtöbb modell, még a divatos liberális családmodell is fals, amelyben az apának csak másodlagos szerepet szánnak.

– Én azt gondolom, hogy az apa-anya egyenlően fontos szerepére épülő minta képezi le a valóságot. Ez ad választ mindarra, amire szüksége van a családnak. Ezzel szemben Magyarországon a közbeszédet, de még a tudományos vitákat és a szakirodalmat is egy sajátos anya–gyerek központú családmodell uralja. Eszerint akkor jó apa egy férfi, ha támogatja az anyát, ha „segít”, de ezen túl nem sok vizet zavar. Ez a nőknek sem jó, mert óriási felelősséget és rengeteg terhet rak a vállukra. Sok iskolázott, érzelmileg is művelt férfival találkozom, akiket erősen foglalkoztat ez a helyzet. Érzik, hogy ez így nincsen rendjén, de beletörődnek a nekik juttatott szerepbe. Az apai-anyai szerepegyenlőségre épülő családmodellre legfeljebb rácsodálkoznak.

Andrek Andrea tapasztalatai szerint a nők többsége is hasonlóan fogad egy ilyen felvetést. Csak kevesen gondolnak rá, hogy az emberi kapcsolatoknak létezik olyan rejtett dimenziója, ami nem látható, ami nem a viselkedésben mutatkozik meg, ami megadja a választ arra, hogy lényegileg miről szól a férfi–nő, anya–gyermek, apa–gyermek kapcsolat.

– Ezekről a dolgokról általában nem beszélünk. Pedig lehetséges, hogy a férfi fejében előbb fogalmazódik meg a vágy a gyerek után, mint ahogy a nő gondolna rá. S a várandósság ideje alatt lélekben ő is készül az apaságra. Tény, hogy a nő, az anya hordozza magában a magzatot, de az apa szintén képes kapcsolatba lépni a babájával azon túl is, hogy a pocakra teszi a kezét, vagy beszél a magzathoz. Vannak megérzései a hogylétéről, van intuitív kapcsolat az apa és a gyerek között. Az anya teste nem az egyetlen közvetítő csatorna kettőjük között. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a családi kapcsolatrendszernek a magzat, a kisgyermek aktív, kompetens résztvevője, aki folyamatos interakciók révén alakítja a család életét. A kötődések gyökereit csak akkor érthetjük meg, ha számolunk mindezzel.

A szakemberek szerint a szerepzavaros helyzettől nemcsak a fiatal párok szenvednek. Ugyanez tapasztalható, ha megvizsgáljuk a nagyszülői kapcsolatokat. A nagymamák óriási terheket vállalnak magukra, sütnek, főznek, elmennek az óvodába, tanácsokat adnak. A nagypapák pedig kiszorított helyzetben üldögélnek a sarokban, és hallgatják a zsörtölődéseket. Csak látszólag kényelmes a helyzetük. Elszigetelődésük nemcsak számukra lehet végzetes. Hiányukat – különösen krízishelyzetekben – megérzik a fiatal szülők, és legfőképpen az unokák, vagyis a gyerekek is.

– A nagyszülői befolyás erőteljes érvényesítése gyakran konfliktusokkal jár, és nem segíti, hogy a szülők rátaláljanak az ösztöneik által sugallt anyaságukra, apaságukra. Elsősorban azért, mert a nagymamák tele vannak bűntudattal. Az ő idejükben az volt a társadalom elvárása, hogy korán válasszák el a csecsemőjüket, mielőbb adják bölcsődébe, majd óvodába, napközibe. Hiszen nekik azt a feladatot szánták, hogy kiváló dolgozók és jó közösségi emberek legyenek. Éppen ezért azt várják most, hogy a lányuk azt a szülői mintát kövesse, amit ők nyújtottak neki annak idején. Az ilyen helyzetekben csak az őszinte beszélgetés és a megbékélés segíthet. Az, hogy a fiatalok belássák: szüleik mindent megtettek, amit az adott körülmények között megtehettek. A nagyszülők pedig elfogadják, hogy a gyerekeik másképpen anyák vagy apák, mint ahogyan azt a szüleiktől tanulták, ők a saját útjukat járják – mondja Andrek Andrea.

Nagy Ida

Megbomlott hagyományok

Az utóbbi ötven év viharos változásai nem kímélték a hagyományos paraszti életformát és családmodellt sem – ezt igazolják a néprajztudományi kutatások eredményei is. A téeszesítés következtében a hatvanas évek közepére felszámolódtak az önálló parasztgazdaságok, a család mint szigorú feladat- és munkamegosztáson alapuló termelő szervezet történelmi kategória lett.

A nők sovány, de önálló jövedelmet biztosító munkát vállaltak, s második műszakként a háztáji gazdaságban dolgoztak. A gyermekintézmények hálózatának kiépülésével valamelyest csökkentek a gyermekneveléssel kapcsolatos terheik. A férfiak túlnyomó többsége az ipar felé vette az irányt. Voltak falvak, különösen az iparvidékek vonzáskörzetében, ahol a települések egész férfilakossága felkerekedett, hogy azután csak hétvégenként jusson haza. A család a megszerzett jövedelmek elosztásának terepe lett.

A férfiak családfői pozíciói, a családon belüli hatalmi viszonyok alapjaiban rendültek meg. S bár formailag a család szerkezete nem sokat változott, a döntések nagy része lassan kicsúszott a férfikézből. A nők egy ideig még őrizték a látszatot a világ előtt, de az egymás közötti érintkezés során már megmutatkoztak a változó viszonyok. Általában a nők osztották be a pénzt, hiszen nekik kellett gondoskodniuk arról, hogy mindig legyen mit enni, jusson a gyerek taníttatására, s maradjon a gyarapodásra is. Gyakran ingázó férjüknek is ők szabták ki a zsebpénzt, amikor feltarisznyázták őket a hétre való szalonnával, kolbásszal, hagymával és tarhonyával. S mert rájuk nehezedett a család kormányzásának terhe is, ők lettek, akik döntöttek a gyerekkel kapcsolatos ügyekben is. Döntéseikben gyakran a szülői igények elé helyezték a gyerekek érdekeit.

A rendszerváltozás készületlenül érte a családokat. A tömegessé váló munkanélküliség, a háztáji gazdaságok felszámolódása újraosztotta a szerepeket. Sok családban időről időre változott a munkamegosztás attól függően, melyik félnek sikerült valamilyen munkát szereznie. A döntési, felelősségvállalási szerepek elsősorban azokban a családokban változtak, amelyek megpróbáltak önálló egzisztenciát építeni. Ismét felértékelődtek hagyományos férfitulajdonságok: a fizikai erő, a küzdőképesség, a családot érő külső támadások elleni védelem.

A magyar modell

Ma már köztudott, hogy Magyarországon élnek Európa leginkább családcentrikus értékrendet valló polgárai. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a magyar gyakorlat eltér mind a kontinens nyugati felén, mind a volt szocialista országokban tapasztaltaktól. A TÁRKI Szerepváltozások című tanulmánykötetében közzétett nemzetközi szociológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy az értékrendi skála két végpontját Magyarország, illetve Németország keleti tartományai alkotják.

A keletnémetek a leginkább munkacentrikusak, kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül túlsúlyban vannak azok, akik a terhek egyenlő megosztásán alapuló egyenjogúságot ítélik követendő példának. Ennek ellenére a háztartási teendőkből a nők még mindig nagyobb arányban veszik ki a részüket, mint a férfiak. Kicsit mást mutatnak az adatok Németország nyugati tartományaiban és Franciaországban.

A nők ugyan itt is kétszer annyi időt szánnak a ház körüli teendőkre, mint a férjük, de terheik mégsem kétszer akkorák: anyagi lehetőségeik megengedik, hogy olyan szolgáltatásokat vegyenek igénybe, amilyenekről a kontinens keleti felének háziasszonyai nem is álmodhatnak. Emellett a háztartások felszereltsége is sokkal színvonalasabb. A tradicionális családi szerepfelfogások az életkor előrehaladtával azonban egyre fontosabbak lesznek, az idős házaspárok általában visszatérnek a hagyományos mintákhoz. A szociológusok az orosz családok értékválasztásait is vizsgálták. A tapasztalatok szerint a legtöbb terhet az orosz asszonyok vállalják Európában, több mint háromszor annyi időt fordítanak otthoni teendőikre, mint a párjuk. Ám mindez nincs teljesen összhangban emancipációs törekvéseikkel.

A nők munkába állása komolyan megrázta a családokat egész Kelet-Európában, mivel a gyors és erőszakos folyamatot a párthatározatok nyomán kívülről vezérelték. A nyugati országokban mindez lassabban és jobb anyagi körülmények közepette ment végbe. A családok képesek voltak alkalmazkodni az új életformához. A terhek egyenlő elosztása inkább emberjogi, esélyegyenlőségi kérdésként vetődött fel.

Magyarországon, ahol a férfiak és a nők elsöprő többsége a tradicionális családmodellt részesíti előnyben, a tehermegosztásban tapasztalható egyenlőtlenség nem járt hatalmas konfliktusokkal. A magyar nők nem tekintik úgy, hogy sérülnek jogaik, ha nagyobb részt vállalnak a családi élet működtetésében, noha háromszor annyi időt fordítanak erre, mint a férfiak. Igaz, a teherelosztás lényegesen jobb képet mutat a fiatal, s különösen az iskolázottabb pároknál: a teherelosztási mutatók a francia mintához állnak közel.

A szociológusok úgy látják: a magyar nők a nagyobb tehervállalással előnyös családon belüli pozíciókat is kivívtak maguknak. Általában ők kezelik a pénzt, ők határozzák meg a család fogyasztási szokásait. Mindezek mellett nagyobb védettséget élveznek, mint a férfiak. Ez megkönnyíti számukra, hogy elviseljék munkahelyi konfliktusaikat, esetleg az állás elvesztését, a nyugdíjba vonulást. Összességében elmondható: a magyar családoknak sikerült átmenteniük a hagyományos családi értékeket a XXI. századba.

Kényszeres kvóta

Az Európai Bizottság elfogadta azt az irányelvtervezetet, amelynek értelmében a tőzsdén jegyzett cégeknek 2020-ig el kell érniük, hogy felügyelőbizottági tagjaik 40 százaléka nő legyen. Az előterjesztők ezt úgy oldanák meg, hogy a megüresedő helyekre addig csak nőket lehessen választani, amíg arányuk el nem éri a kitűzött értéket. Az irányelvnek a nemek közötti kiegyensúlyozottságot kellene előmozdítani azoknál a cégeknél, ahol legalább 250 embert alkalmaznak, és a forgalom meghaladja az évi 50 millió eurót.

Az Európai Szocialisták Pártjának nőszervezeti elnöke, Gurmai Zita (MSZP) elégedetlen a tervezettel. Szerinte az a viták során jelentősen gyengült, nem tartalmaz konkrét intézkedési tervet, és nem terjed ki fontos területekre, az ügyvezető igazgatóságoknak például csak a rugalmas kvóta bevezetését ajánlja.

A tervek szerint 2028-ig hatályos irányelv ellen több uniós tagország, köztük Magyarország, valamint számos, nőket alig foglalkoztató iparági szervezet tiltakozott arra hivatkozva, hogy ez durva beavatkozási kísérlet a piaci viszonyokba. Arról egyelőre nem sok szó esett, hogy az ilyen kvótarendszerek leginkább arra alkalmasak, hogy kiszorítsák a valóban rátermett, képzett üzletasszonyokat e grémiumokból, arra hivatkozva, hogy már feltöltötték az előírt létszámot a nehéz kérdésekben rugalmasságot tanúsító tagokkal.