Büszkék lehetünk arra, hogy nem csupán részt veszünk a pályázatban, de mindenki számára evidencia, hogy komoly versenytárs vagyunk. Önmagában már ez a tény forintosítható előnyökkel jár – mondta a Demokratának Fürjes Balázs, a 2024-es olimpiai pályázat kormányzati felelőse.

– Bár az olimpiarendezés kapcsán kevésbé tűnik lényeges elemnek, az elmúlt napokban a sajtóban a legtöbb szó mégis a pályázati logóról esik, amiről élesen megoszlanak a vélemények. Épp ezért adja magát a kérdés: minek az alapján döntöttek?

– Azt szokták mondani, Magyarország a tízmillió futballedző országa, nos, kicsit úgy érezhettük, a tízmillió logószakértőé is. Félreértés ne essék, ezt nem kritikusan mondom: nagyon fontosak voltak számunkra a hozzánk eljutott, nagyobbrészt bátorító vélemények, hasznos volt látni ezeket. Ám nem csak itthonról kaptunk visszajelzéseket. A logó bemutatását szándékosan a lausanne-i olimpiai konferencia előttre időzítettük, hogy egy Budapesttel kapcsolatos hírrel kezdődhessen az esemény. A rendezvényen aztán Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke egy asztalhoz ültette a négy pályázó, tehát rajtunk kívül Róma, Párizs és Los Angeles küldöttségeit, s bár nem kérdeztük, mindenki azzal kezdte, mennyire jól sikerült ez az embléma, hiszen visszaadja azt, amit mondunk magunkról: a vitalitást, a dinamizmust, a vidámságot, a lendületet, a felszabadult ünneplést, ami a sport része, s hogy ebben is mennyire el tudunk térni a riválisoktól. Azt szerettük volna egyébként, hogy a logóban megjelenjen az az életerő, az az energia, ami Budapest sajátja. Benne legyen a szabadság, amely nemcsak nekünk, magyaroknak fontos, hanem a sportban is nélkülözhetetlen. Megjelenjen továbbá a víz, amely nem csupán az élet forrására utal, hanem arra is, hogy Budapest a vizek városa.


– A logó fiatalosságán kívül más szempontból is eltérő utat választottak, mint a többi pályázó.

– Valóban, úgy döntöttünk, nem egy felfutott, nagyvállalatoknak dolgozó, ennek megfelelően drága ügynökséget bízunk meg az embléma megtervezésével, hogy aztán egy eldugott szobában egyeztessük a szempontokat. Hanem azt szerettük volna, ha már ez a folyamat is a részvételről, a beleszólásról, a közös munkáról szól, így nyílt pályázatot hirdettünk fiatal grafikusoknak, diákoknak. Több mint ezren dolgoztak a beérkezett közel kétszáz pályamunkán, ezek között döntöttünk, s bizony nem volt könnyű dolgunk, hisz sok figyelemre méltó terv érkezett.


– Nem csupán a logót látta már a NOB: februárban kellett beadni az első pályázati anyagunkat. Erről érkezett már visszajelzés?

– Az olimpiai bizottság jövő szeptemberben dönt a rendezésről, addig három olyan mérföldkő van, amikor pályázati dossziékat kell benyújtani. Ezek nagyon részletes, egyenként is több száz oldalas anyagok, városépítészeti és létesítménytervekkel, biztonsági és közlekedési koncepcióval, az egészségügyi ellátásról szóló információkkal, bűnözési statisztikákkal, sporttal kapcsolatos információkkal, és még sorolhatnánk a kérdéseket. Szándékosan arra koncentráltunk a februárt megelőző hónapokban, hogy minden szempontból a lehető legjobb pályázati dossziét nyújtsuk be, ezért is csúszott például a logó kiválasztása későbbre, mint a többi pályázó esetében. A NOB júniusban véleményezi hivatalosan az anyagot, és ekkor dönt arról is, valamennyi jelentkező továbbmehet-e a következő körbe. Informális megbeszéléseken azonban természetesen már szóba került a magyar dokumentáció, és annyit elmondhatok: nincs félnivalónk. Egyébként mi is, ahogyan a többi induló, nyilvánosságra hoztuk az anyagot, amelyet így bárki megtekinthet az interneten.

A fejlesztések húzóágazata lehet az olimpia

Budapest pályázata a 2024-es olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére nemcsak Magyarországot, hanem az egész közép-európai régiót is képviseli, ahol eddig nem rendeztek játékokat, mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt szerdán Budapesten, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) által rendezett, az olimpia gazdasági hatásairól szóló konferencián. Szijjártó kifejtette: ha Magyarországon rendeznék a játékokat, mintegy százezer új munkahely jönne létre, 3,7 milliárd euró bevételt hozna az országnak az olimpia, 0,3 százalékponttal járulna hozzá a gazdasági növekedéshez, valamint az eddigi turisztikai rekordokat is sikerülhet megdönteni. A külgazdasági és külügyminiszter kitért arra, hogy a versenyre való benevezés is komoly büszkeségre ad okot, mivel Budapest Rómával, Párizzsal és Los Ange­lesszel veheti fel a versenyt, ahol már összesen öt olimpiát rendeztek.

– Erős vetélytársakról van szó, de Magyarország tudja, hogyan kell versenyre kelni ilyen erős konkurenciával, ahogy a külgazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban is megmutatta már több alkalommal, hogy eléjük tud kerülni – mondta.

Hozzátette, a magyar kormány, mivel nemzeti ügyről van szó, a legteljesebb körű támogatást és hátteret biztosítja az olimpiai pályázatnak.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere elmondta: a főváros lakosságának egyre nagyobb hányada, egyre több szervezet és döntéshozó áll a pályázat mögé.

– Budapest nagy nyertese lehet a játékoknak – jelentette ki a főpolgármester, aki szerint a 2020 utáni gazdasági fejlesztések húzóágazata lehet az olimpia, amely biztosíthatja Budapest és az ország hosszú távú fejlődését.

Tarlós István emlékeztetett arra is, hogy Magyarország az egyetlen olyan nemzet, amelyik száznál több aranyérmet nyert, de még nem rendezhetett játékokat.

MTI

– Gyakran hivatkoznak a NOB 2014 végén elfogadott Agenda 2020 reform­programjára, amely a megtérülő, illetve nyereséges, tehát észszerűbb és emberközelibb olimpiákat hivatott elősegíteni. A változások érintették a pályázati időszakot is?

– Igen. A legfontosabb újdonság a párbeszéd: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság most már nem kötelező, fix előírásokat mond arról, hogy mondjuk egy kosárlabda-aréna vagy egy atlétikai pálya hány fős befogadóképességű legyen, hanem lehetővé teszi, hogy a pályázó városok jöjjenek elő a saját elképzeléseikkel arról, az adott területhez, az ő adottságaikhoz milyen létesítményeket, milyen nézőszámokat látnának reálisnak. Ez több szempontból is előnyös. Egyrészt van, ahol, maradva a példánál, egy kosárdöntőn három csarnokot is meg lehetne tölteni, máshol mondjuk a vizes sportágak a népszerűek. Másfelől pedig az olimpia utáni időszak szempontjából is pozitív. Az egész folyamat tehát egy valós párbeszéd: mi javaslunk valamit, amire a NOB reagál, s így végül közösen megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldást. Számunkra egyébként ez a párbeszédjelleg különösen fontos, amit Thomas Bachnak is elmondtam. Párizs pályázott néhány olimpiával ezelőtt, ahogyan Róma is a 2020-as játékok rendezésére, Los Angelesben is minden megvan az olimpiához. De Budapest 1960-ban pályázott utoljára, amikor egyébként épp Rómától kaptunk ki. Tehát nekünk az, hogy kérdezhetünk, véleményt cserélhetük, tanulhatunk, új információkat kapunk és adunk, óriási segítség. Két partnerünk van ebben a folyamatban: a NOB és a nemzetközi szakági sportszövetségek. Hiszen ne felejtsük el, hogy az olimpia tulajdonképpen 28 világbajnokság egy időben, így az egyes létesítmények kialakításához rendkívül hasznos segítséget kapunk. Az pedig, hogy Mizsér Attila személyében öttusa olimpiai bajnok, az angol nyelvet kiválóan beszélő, húszéves vállalatvezetői tapasztalattal rendelkező sportigazgatónk van, aki a szakági szövetségekkel tárgyal, óriási előnyt jelent. De említhetném Kovács Ágit is, aki a sportolói bizottságot vezeti, s szintén sokat segít. Az ő munkájuknak a partnerek részéről is nagyon jó visszhangja van.


– Az elmúlt hónapokban változott a véleménye az esélyeinket illetően?

– A legkevesebbet az esélyekkel kell törődni, s főleg nem a többiekkel. Számunkra az a legfontosabb, hogy a lehető legjobb munkát végezzük, magas színvonalú pályázati anyagot tegyünk le a NOB asztalára, egy olyan dokumentációt, ami jó Budapestnek és jó az olimpiai családnak. Büszkék lehetünk arra, hogy nem csupán részt veszünk a pályázatban, de mindenki számára evidencia, hogy komoly versenytárs vagyunk. Önmagában már ez a tény forintosítható előnyökkel jár, ma hetente világszerte tévénézők, rádióhallgatók, újságolvasók, internetezők milliói, időnként milliárdjai találkoznak a fővárosunk nevével, hallanak Budapest előnyeiről, képességeiről, szépségéről, soha ilyen promóciónk nem volt, s ez megfizethetetlen reklámértékkel bír. De hogy ne kerüljem ki a kérdést: büszkék lehetünk arra, hogy ez a verseny nyílt, messze nem dőlt el, senki nem tudja megmondani, ki lesz a befutó – Budapest Róma, Párizs és Los Angeles egyenrangú ellenfele. Kellő szerénységgel tehát azt mondhatjuk, ha jól dolgozunk, s a szerencse is mellénk áll, megtörténhet, hogy nálunk lesz a 2024-es nyári olimpia és paralimpia. A kemény munka, a jó csapat mellett a legfontosabb azonban az, hogy bízzunk magunkban, bízzunk egymásban, fogjunk össze, akkor fog megbízni a világ is bennünk.


– A szkeptikusok egyik része abban kételkedik, hogy lehet reális esélyünk nyerni, erre most reagált. A másik részük viszont épp attól fél, hogy amennyiben nálunk lesznek a nyári játékok, úgy járunk, mint mondjuk Athén, s rengeteg pénzt bukunk…

– Nem tudom, a sajtó működéséből következik-e, de a rossz hírek mindig erősebbek, mint a jók. Igen, vannak rossz példák, de sokkal több olyan esetet tudnánk felhozni, ahol az olimpia sikeres és gazdaságos volt. Nekünk azt kell kiolvasni a nemzetközi példákból, mit kell tennünk, hogy a rossz utakat elkerüljük. Mindig azt szoktam mondani, hogy az olimpia két legnagyobb ellensége a butaság és a tisztességtelenség. Hét év van a pályázatról szóló döntés és a nyitóesemény között. Ennyi idő alatt a játékok sikeres megrendezéséhez szükséges feladatok elvégezhetők. Ha nem azt csináljuk, hogy öt évig ülünk a babérjainkon, hogy aztán az utolsó két évben kapkodnunk kelljen, akkor határidőben, a költségterveken belül mindent meg tudunk csinálni, s ez esetben a fent említett, kétségtelenül meglévő kockázatok mind elkerülhetők.

Bándy Péter