2008. október 9. A magyar kormány ettől a naptól számítja a világgazdasági-pénzügyi válság hazai begyűrűzését. Aznap délután „támadták meg” az országot, amikor az OTP-részvények értéke meredeken zuhanni kezdett. Késő este Gyurcsány Ferenc, Simor András, a Nemzeti Bank elnöke és Csányi Sándor, a legnagyobb hazai hitelintézet elnök-vezérigazgatója már közösen tárgyalt arról, hogy milyen intézkedésekkel lehetne megakadályozni a bankba vetett lakossági és az országba vetett befektetői bizalom elpárolgását.

A miniszterelnök későbbi tájékoztatása szerint a kabinet és a pénzügyi szervek reakciója akadályozta meg a válság elmélyülését. A kormány, különösen Veres János pénzügyminiszter kezdettől a külső tényezőkre fogta a magyarországi krízis bekövetkeztét, és Csányival együtt presztízskérdést csinált abból, hogy az október 9-i támadás „elkövetőit” megtalálják. Az OTP tőkebefektetési csalás gyanúja miatt feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál és a brit pénzügyi felügyeletnél is. De vajon kitől kellett megvédeni az országot?

A jelek szerint Soros Györgytől, pontosabban attól a befektetési filozófiától, amit a 78 éves spekuláns és követői évtizedek óta képviselnek. Attól a filozófiától, amelyet éppen a hazai balliberális közgazdász értelmiség védett, sőt propagált számos tanulmányban és értekezésben az elmúlt években. Tavaly ősszel Magyarországon valójában egy szokványos tőkepiaci spekuláció történt, ilyen értelemben tehát senki sem támadta meg a hazánkat. Illetve nem jobban, mint Angliát, Németországot vagy más országokat az angol font, a Deutsche Bank és sok száz más tőzsdei cég és nemzeti fizetőeszköz elleni akcióval.

Az akkori rekord alacsony árakat (3855 és 4700 forintos árakon spekulált a megbízó cég) ma már minden OTP-befektető boldogan elfogadná, a bank tőzsdei árfolyama lapzártánkkor még a 2000 forintot sem érte el. A Soros Fund egy tőzsdei ügylet keretében játszott a bankrészvények esésére és az akción busás bevételre, mintegy 675 ezer amerikai dollárra tett szert. A PSZÁF úgy találta, hogy a cég megsértette a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó jogszabályi előírásokat, és 489 millió forint bírságot szabott ki.

Az adott tőzsdei ügylet mögött azonban csak közvetve állt ott az amerikai-magyar pénzember. Soros a PSZÁF-határozat hírére közleményben kezdett mentegetőzni, amelyben kifejtette, hogy a befektetési szolgáltató működését már nem ő ellenőrzi, mert visszavonult és kizárólag a saját számlája üzletkötéseit felügyeli. Reményét fejezte ki, hogy a cég alkalmazottja nem szegte meg az érvényes szabályokat, a Soros Fund Management belső vizsgálatot indított. A spekuláns hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem kötött volna üzletet az OTP részvényeinek árfolyamcsökkenésére, és őszintén sajnálja, hogy a Soros Fund Management így tett. „Az elmúlt időszakban tett konkrét javaslataim azt bizonyítják, hogy fontosnak tartom a feltörekvő piacok bankrendszerének az eddigieknél sokkal hathatósabb védelmét. Magyarországhoz fűző szoros személyes kapcsolatom miatt pedig különösen fájlalom a történteket, még akkor is, ha a cég üzletkötője nem szegte meg az érvényes magyar szabályokat” – zárult a közlemény.

A nyolcvanadik évéhez közelítő dollármilliárdost, befektetőt, politikai aktivistát és „emberbarátot”, ahogy az őt bemutató életrajzok jellemzik, nem könnyű hova tenni. Soros szemrebbenés nélkül használta ki és használja ki bármely ország sebezhetőségét, legyen az fejlett vagy a harmadik világhoz tartozó állam, hogy meggazdagodjon. Számos kelet-európai és ázsiai országban számít persona non gratának. 1992-ben az angol font gyengülésére játszva keresett egymilliárd dollárt, öt évvel később az ázsiai valuták ellen spekulált az ottani krízis kezdeti időszakában. Ugyanakkor számos alkalommal bírálja a szabadpiaci fundamentalizmust és a globalizációt, szükségesnek tartva a regulációt és a beavatkozást.

Politikai alapállását tekintve egyértelműen a baloldal és a liberális gazdaságfilozófiák támogatója, a nyitott társadalom pártfogója. Személyes ügyként harcolt George W. Bush elnök és pártja ellen, dollármilliókat költött a Demokrata Párt támogatására, évtizedek óta jelen van a közép- és a kelet-európai országokban, a Soros Alapítványon és a Közép-Európai Egyetemen keresztül Magyarországon is.

A maga eszközeivel hozzájárult a vasfüggöny lebontásához, de Magyarországon ma is inkább a jelenlegi balliberális pártok érzik a magukénak. Megítélése annak ellenére pozitív a körükben továbbra is, hogy maga is hozzájárult a kapitalizmus jelenlegi formájának bukásához, és az elmúlt években azon kevés pénzember közé tartozott, akik jelentősen növelni tudták vagyonukat a krízis mélyülése közben.

És bár az OTP-részvények elleni spekulációban személyesen nem volt szerepe, üzletpolitikájának annál inkább. Borítékolni lehet azonban, hogy a hazai balliberális elittől, ahogy eddig, ezután sem kap egy rossz szót sem.

Monostori Tibor


Egyedül a fél világ ellen

Soros (Schwartz) György spekuláns, tőzsdei befektető, üzletember 1930-ban született Budapesten. 1947-ben emigrált Angliába, ahol Londonban a School of Economics-on végzett 1952-ben. Nagy hatással volt rá Karl Popper filozófiája, akinek a tanítványa volt Londonban. Az ő világhírű könyvének (A nyitott társadalom és ellenségei) címéből származik a Nyitott Társadalom Intézet elnevezés. Elmondása szerint pénzügyi befektetéseit kezdetben az motiválta, hogy biztosítsa a hátterét annak, hogy maga is filozófiai műveket írhasson. 1956-ban New Yorkba költözött, ahol egy tőzsdei cégnél helyezkedett el, később felsővezető lett. Az 1960-as évektől befektető és állította fel a nevéhez fűződő első befektetési alapokat.

Vagyonát 11 milliárd dollárra becsülik, a Forbes magazin listája szerint jelenleg a Egyesült Államok 29. leggazdagabb embere. A Soros Fund Management és a Nyitott Társadalom Intézet elnöke, az amerikai liberális agytröszt, a Center for American Progress egyik alapítója, az amerikai Demokrata Párt egyik legnagyobb támogatója. Az 1970-es évektől kezdve vesz részt az Amerikán kívüli politikai mozgalmak támogatásában. A lengyel Szolidaritástól kezdve a 2003-as grúz rózsás és a 2006-os ukrajnai narancsos forradalomig különösen a volt szovjet birodalom területén mutatott aktivitást. Fehéroroszországtól kezdve Franciaországon és Törökországon át Oroszországig és a Távol-Keletig hoztak ellene vagy cégei ellen elmarasztaló ítéleteket és támadták őt kormányok, politikai szervezetek.

Az amerikai jelzáloghitel-válságot és következményeit az 1929-1933-as nagy gazdasági világválsághoz hasonlította. Az elméleti közgazdaságtan területén is jelentős a munkássága, számos gazdasági és ismeretterjesztő könyv szerzője.