Az éghajlatkutatók szerint a klímaváltozás zavartalanul folytatódik, aminek éppen a tavalyi év a bizonyítéka: a változásnak jellemzője a szélsőséges időjárás, az egyszerre többhavi vagy -heti csapadék lehullása, szelek helyett szélviharok tombolása. Ami a legfurcsább, ezek után a szakemberek az elmúlt évet rekordmelegnek kiáltották ki.

A nagyobb eseményekre valamennyien emlékszünk: Izlandon kitört az Eyjafj alla jö kull vulkán, a hamueső miatt lezárták az európai légteret. A legnagyobb környezeti katasztrófa április 20-án következett be, hatását ma sem tudják semlegesíteni: kigyulladt a BP egyik olajfúró kútja, 780 millió liter olaj ömlött a tengerbe, aminek jó része ma is a tengerfenéken van, károsítva a vízivilágot; az olaj kitörését csak szeptember közepére fojtották el.

Hazánkban a timföldgyártás maradéka, a vörösiszap áttörte a zagytározó gátját; emberi mulasztás, 10 halálos áldozat. Az árvizek, a földrengések, a trópusi viharok, hurrikánok, tájfunok megszámlálhatatlanul irtották a rosszkor rossz helyen lévő lakosságot.

Egyik halálnemre sem lehet azt mondani, hogy szép, de a sárlavinák és omlások, suvadások okozta fulladás talán a legborzasztóbb. Január közepén özönvízszerű esőzések hatására hegyekből lezúduló víz és sárlavina tört be a brazil Rio de Janeiróba és környékére. Egyhavi csapadékmennyiség hullott le azokban a napokban, több száz ember halálát okozva, nem szólva a gazdasági kárról. Ausztrália északkeleti részén áradások pusztítottak, a kétmilliós Brisbane utcáin csónakkal lehetett közlekedni, még cápa is betévedt a városba, másutt krokodilok vadásztak. Kínában hasonló áradások, földcsuszamlások pusztítottak, emberáldozatokat követelve és anyagi katasztrófát okozva.

Az omlások, suvadások és lassú földmozgások felszínformáló erők, amelyek mindig is voltak a földtörténet során. Az előbb említett mozgások lejtős felszínen gyakoriak. A fellazult törmeléket a szél, a víz vagy akár kisebb földrengések is megmozdítják, és kisebb-nagyobb darabok törnek le belőle. Sziklás hegységekben, lejtőkön gyakori.

Az omlás általában folyamatos. Gyorsabb és nagyobb anyagmennyiséget mozgat meg a földcsuszamlás, amit Erdélyben suvadásnak neveznek. Az ok rendszerint az, hogy a felszíni törmelék átnedvesedik, és az alatta lévő esetleg agyag vízzáró rétegen jól csúszik. Kevésbé meredek lejtőkön a törmelék mozgása lassúbb, szabad szemmel nem látható: talajfolyást, iszapfolyást, vagy törmelékmozgást váltva ki.

Az elmúlt év nyarán Kolozsváron voltam, és a Szamos partján laktam a Várheggyel szemben. A Várhegy oldalán az egyik ház úgy állt, mintha részeg lett volna, ferde volt minden fala, a mellette lévő füves térség pedig jól láthatóan megcsúszott, amit az ott levő növények jól jeleztek.

Szállásadóm szerint az oldal már elég régen csúszik, lassan, de láthatóan. Nagy suvadást láttam a francia Pireneusokban is, ahol V-alakban suvadt a hegyoldal, élő szálfákat állva sodorva magával. Évek múlva a természet kezdte visszavenni azt, ami az övé: befüvesedett a terület, bokrok nőttek a földcsuszamlás helyén.

Nem ritka esemény Magyarországon a löszfalak omlása, mivel hazánk legalább felét lösztakaró borítja. A Duna mellett számos löszfal található, meredeken érkezve a mederhez. Magasságuk változó, meglehetősen impozáns látvány annak tudatában is, hogy bizonyos erőbehatásra vagy csapadékosabb időkben bizony veszélyesek.

Emlékezhetnek még olvasóink arra, hogy 2008-ban Dunaszekcsőn repedt meg a löszfal mintegy 250 méter hosszan. Szerencsére nem csúszott annyi lösz a Dunába, hogy elzárta volna a folyó medrét, akadályozva a hajózást, de az is megtörténhetett volna. Előzőleg a 90-es években Dunaföldváron, még korábban Kisterenyén, Szekszárdon omlottak be pincék.

A 2010-es években számos helyen megindult a lösz, nyilván a hatalmas mennyiségű csapadék hatására. Különösen azokon a helyeken, ahol eleve, hosszú, évek óta tartó lassú mozgás volt, vagy agyag alkotta a lösz alatti réteget. Néhány példa az elmúlt évből.

Mindjárt az év első havának végén Kulcson és Somogybabodon történt löszomlás. Kulcson a Duna áztatta át a löszfalat, amelyre szárazabb években vagy ötven házat építettek, nem számolva a veszéllyel. A falomlás elérte a Dunát, vele együtt szinte egyenként csúsztak a házak. Lehetséges, hogy a fagy felengedésével még nagyobb lesz az omlás és újabb hétvégi házakat sodor magával a lösz.

Somogybabodon állítólag rossz irányban szántottak föl egy dombot, és a barázdákban lezúduló víz szakadékot vájt a falu határában. Nyáron még csak 2-3 méteres volt a vájat, mélységben is, és széltében is. Azóta még több csapadék esett, és a hasadék néhol 15 méter mély, és ugyanolyan széles lett; a falu házai 20 méterre vannak a mélységtől, valamit tenni kellene, amíg nem csúsznak bele a közeli házak.

Többen azt mondják, hogy Kulcson – ahol 2010 októberében is megcsúszott a löszfal –, a Duna szabályozása okozza a mozgást. Kulccsal szemben a Duna medrében van egy „sarkantyú”, ami lelassítja a folyó sodrát. A víz így átcsapódik a túlsó oldalra és ránehezül a löszfalra. A folyó medre beszűkült, a sodrás erősebb lett, ami a hajózásnak jót tesz, de a medermélyülés gyengíti a löszfal állékonyságát, így veszélyesebb lesz fölötte vagy alatta építkezni.

Amióta a Duna a földtörténeti Felső-Pleisztocénban elérte a Mezőföldet, a löszfalomlás szinte mindennapi esemény. Ezért nem kell ilyen területre építkezni, mert a mozgás csak ideig-óráig állítható meg valamennyire.

Jó példa erre a fentebb említett dunaszekcsői omlás, ahol a Duna az utóbbi 1600 évben az ott valaha volt római tábor felét már elmosta. Utólag érthető a rómaiak viselkedése, amikor legalább félszáz csapadékos nyarat átélve, pánikszerűen feladták az Alföldet.

Az elmúlt év március elején Csajág és Balatonkenese között csúszott meg a jól ismert löszfal, ezért egy ideig vonat sem járt azon a szakaszon.

Jómagam még emlékszem arra az időre, amikor a Balatonból föltöltöttek egy nagyobb területet és a hegy alatt futó vasutat távolabb telepítették a löszfaltól. Ma legalább 400 millió forintra lenne szükség a löszfal megerősítéséhez. Egyébként természeti értéknek nyilvánították a Fűzfőtől Balatonvilágosig húzódó 80 méter magas löszfalat. Legmagasabb pontja a nyugati parton Kenese fölött, van. A meredek falon látható lyukakról a lakosság azt tartja, hogy a tatár-török időkben ezekbe a mesterségesen vájt barlangokba menekültek az emberek. Nehezen közelíthetők meg, az első sor is 20 méter mélyen van a felszíntől.

A XIX. században még laktak bennük, de veszélyességük okán a század közepén kitelepítették az itt élő embereket. A barlangsor mintegy öt szinten húzódik. Jelenleg természeti érték és turistalátványosság. Házak is vannak a meredély alatt, pedig a lösz állandóan mozog, ha nem is gyorsan.

A ságvári löszfal omlása két gyermek halálát okozta, mert nem építettek védő támfalat a tulajdonosok a házuk mögött lévő löszfal megbontása előtt; igaz, engedélyt sem kértek.

Az elmúlt év februárjában Dunaföldváron a Felső-Öreghegyen omlottak össze pincék; ez is régóta ismert löszomlási hely. Az idén januárban Nagymaroson omlott rá a lösz egy házra, szerencsére a tulajdonos nem volt otthon, amikor a fal megindult.

A löszképződésre különböző elméletek születtek, köztük a legklasszikusabb Kínából indult el, mivel ott találhatók a leghatalmasabb löszfalak. Ezeket vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lösz egy hullóporos képződmény, ami a jégperemi területek kőzeteinek felaprózódásából keletkezett, és a finom por a szél szárnyán nagyobb távolságra is eljuthat.

A lehullott por sorsa attól függött, hogy milyen alapra ülepedett ki. Sztyepterületeken a fű megkötötte, és egyre vastagodó löszréteg alakult ki, néhol elérte a 200-300 méter vastagságot is.

A löszképződés nem folyamatos, jól tanulmányozható ez a Paks mellett föltárt, 42 méter magas falon. A sárga löszrétegeket időnként vörösbarna vályogzónák szakítják meg. Ezek kialakulását úgy kell elképzelni, hogy a folyamatos löszképződés időnként zavart szenvedett, jött egy csapadékos időszak, és a löszön valamilyen vegetáció, akár erdő telepedett meg. Ezt ismét fölváltotta egy löszképződésre alkalmas klímakorszak, és így váltakoznak a rétegek.

A lösztakaró az észak-amerikai préritáblán a tengerszint felett mintegy 2000 méterig is felhatol, de például Közép-Európában csak 400 méterig. Nyugat-Európában 300 méter fölött megszűnik a lösz előfordulása.

A Kárpát-medencében 150 ezer négyzetkilométer területet borít lösz. Legjobb hazai feltárásai a Duna nyugati partján, Paks és Kulcs között vannak. A paksi löszfal eléri a 42 métert, de például Titelnél már 50 méter.

Nagyon érdekes a löszsztyepek és a magasfalak élővilága. A sík területeken ürgék, hörcsögök és egyéb rágcsálók élnek nagy számban, a magasfal üregeiben tömegével fészkel a parti fecske, egész kolóniákat alakítva ki, de kedvenc helye a jégmadárnak, a gyurgyalagnak is. Rovarok is befészkelnek az üregekbe, darazsak, méhek és egyebek.

A magasfalak omlását még stratégiai szempontból is figyelembe veszik. A japánok a Panama-csatornát úgy akarták eltömni, hogy bombázással elindítják az omlást, ami aztán magától elzárja a csatornát. Kamikaze-pilótákat képeztek ki az akcióra, de már nem került sor rá, mert az amerikaiak maguk elintézték az ügyet: megtudván a tervet, hatalmas zsaluzást kezdtek a területen, ami megindította a suvadást.

A löszomlás megakadályozása csak kisebb suvadások, vízmosások, pincék beszakadása esetén lehetséges, természetesen geológus és talajmechanikus szakember véleménye alapján.

Oszvald Tamás geológus szerint a sok eső miatt az idén olyan helyeken is megindult a föld, ahol egyébként nem szokott. 2009-ben 114 bejelentést kaptak, ez 2010-ben már júliusig meghaladta a 400-at és ehhez jön a többi hónap és a 2011. év első hónapjai. A geológusok legalább 60-70 új települést vettek listára, ahol eddig ismeretlen volt a löszomlás.

Oszvald Tamás szerint a legkritikusabb az építkezési szezon, amikor a törmeléket elhordják és az alapokat kiássák, így a lösz állékonysága megbomlik. A tragédiák megakadályozásának érdekében az építési szabályokat szigorúan be kell tartani: egy méternél magasabb támfal építéséhez engedély kell, sőt a munkálatok legkritikusabb idején szakember jelenléte szükséges. A legbiztosabb, ha lejtős területre nem adnak ki építési engedélyt, mert az időjárás függvényeként a fal vagy a lejtő megindulhat. Arról nem szólva, hogy a löszbe nem tanácsos lyukakat furkálni játékból sem, mert az ilyen helyek nem játszótérnek valók.

Hankó Ildikó