Ezért az Országház mellett éktelenkedő szobrának eltakarítása a nemzeti önbecsülés, a lelki-szellemi egészség szempontjából szükségszerű és sürgős. A jelenlegi politikai erőviszonyok ismeretében ennek nem is lehet semmiféle politikai akadálya. Megoszlanak viszont a vélemények atekintetben, hogy kiknek a szobra kerüljön az Országház mellé. A Jobbik a Károlyi által személyes kisebbrendűségi érzés miatt gyűlölt gróf Tisza István emlékét javasolja ily módon megörökíteni, Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke egy rendezvényen a szociáldemokrata Kéthly Annát említette.

Tisza István, az ezeréves magyar államiságot utolsó lehetőségig védelmező jeles államférfi méltó a szoborállításra, Debrecenben néhány évvel ezelőtt meg is örökítették ily módon az emlékét. Budapesti megjelenítése mindenképp megfontolandó, valaha az ő szobra állt az Országház téren, ugyanakkor talán szerencsésebb lenne a fővárosi Hermina úton ma is álló egykori Tisza-villa mellett ismét felállítani, összekapcsolva a méltatlanul elhanyagolt, romos épület felújításával és abban múzeum kialakításával.

Kéthly Anna történelmi szerepe legalábbis ellentmondásos: 1945 után vezető szociáldemokrataként dicstelen részese volt Magyarország szovjetizálásának, a népbírósági koncepciós perek levezénylésében, s ezen az sem változtat, hogy később Rákosiék börtönbe zárták, 1957-ben pedig részt vett az ENSZ 1956-tal foglalkozó bizottságának jelentéstételében.

Ráadásul Kéthly Annának már van szobra Erzsébetvárosban. Mindezen túlmenően egy nemzeti kurzusnak nem a baloldal öntudatát kell erősíteni. Épp ellenkezőleg. A hazaárulók helyére olyan személyiségek szobrait kell felállítani, akik valóban az utókor példaképei lehetnek.

Ilyen személyiség Kratochvil Károly, a Székely Hadosztály legendás, de mára sajnos méltatlanul elfeledett parancsnoka (Brünn, 1869. december 13. – Balatonszepezd, 1946. szeptember 19.), ki minden tekintetben ellentéte volt a vörös grófnak. Kratochvil Károly édesapja példáját követve egész életét a hadseregnek szentelte, a morvaországi Máriafehértemplom katonai főreáliskolája, majd a bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után az Osztrák–Magyar Monarchia bécsi vezérkari tisztképzőjébe vezényelték. 1896-tól Boszniában teljesített csapata szolgálatot, 1900-ban – szokatlanul fiatalon – a híres Ludovika Akadémián kapott tanári beosztást, harcászatot, hadászatot, hadtörténelmet és hadseregszervezést oktatott. 1905-ben a kolozsvári honvéd kerületi parancsnokság vezérkari osztályára helyezték.

Páratlan tehetségére a királyi udvarban is felfigyeltek, 1909-től József főherceg két fiának, József Ferencnek és Lászlónak nevelését irányította. Az első világháború kitörésekor saját kérésére frontszolgálatra vezényelték, a Magyar Királyi Nagyváradi 4. Honvéd Gyalogezred parancsnokaként előbb a galíciai hadszíntéren verekedett, majd 1915-ben a híres-hírhedt Doberdó-fennsíkon tüntette ki magát katonáival együtt. Merész, de mindig kiszámított hadmozdulatai és emberséges igazságossága beosztottaiban rajongást váltott ki, évtizedek múltán is nagy szeretettel beszéltek egykori parancsnokukról.

Kratochvil Károly a tökéletes katonai vezető mintapéldája volt, 1918-ban csapatait a zűrzavarban is fegyelmezett rendben vezette vissza Nagyváradra. Az ezredes ekkor már tisztán látta, hová vezet Károlyiék tevékenysége. „A szerencsétlen politikai viszonyok, az ellenzéki politikusok és Károlyi Mihály lázítása (…), szörnyű rövidlátó intézkedések a politikusok részéről lehetetlen helyzetbe sodorták az országot”, írta ekkoriban. (Emlékirataiból idézi a Nagy Magyarország történelmi magazin 2010. áprilisi száma.)

Kratochvilt 1918 őszén kinevezték az V. erdélyi katonai kerületi parancsnokság élére, Kolozsvárra, de a Károlyi-féle puccsista vezetés miatt ekkor már valós haderő nem állt rendelkezésére. Ezért – látva a románok 1918 decemberi erdélyi betörését – önállósította magát, és a budapesti országvesztő kormány utasításai és aknamunkája ellenére többedmagával toborzásba fogott Székelyföldön. Az így létrejött hadosztály legnagyobb létszáma mintegy 12 ezer fő volt. Ellátásuk az első perctől kezdve kétségbeejtően hiányos volt, a budapesti balliberális kormány nem volt hajlandó megsegíteni az önkénteseket, mert attól tartottak, hogy esetleg Budapestre vonulnak rendet tenni… Ennek ellenére a Székely Hadosztály (soraiban partiumi és közép-erdélyi katonákkal is) 1919 januárja és áprilisa között eredményesen tartóztatta fel a román megszállókat a Máramarosszigettől a Belényesi-medencéig húzódó fronton. Hadállásaikat csak azért kényszerültek feladni, mert az időközben, Károlyi ténykedése nyomán hatalomra került budapesti kommunista kormány nemhogy ellátást nem biztosított, de Kun Béláék vörös csapatai többször hátba támadták a hazát védő hősöket. Vagy is a Székely Hadosztály a kommunisták és a románok harapófogójába került.

Kratochvil Károlyt a fegyverletétel után Brassóba internálták a megszállók, majd államellenes bűncselekmény vádjával perbe fogták, de a nemzetközi tiltakozás hatására föl kellett menteniük. Ezután Kratochvil Károly Budapestre költözött, majd 1921-től a debreceni vegyesdandár és katonai körzet parancsnokává nevezték ki altábornagyként. 1923-ban a Hadtörténelmi Múzeum igazgatója lett, végül 1924-ben nyugdíjazták. Ezt katonai pályáján kudarcnak tekintette, de nyugalmazott tisztként a közélet aktív szereplője lett, elnökletével alakult meg a Székely Hadosztály Egyesület, mely hűséggel őrizte az önkéntesek szellemiségét.

Kratochvil Károly tekintélyét kihasználva mindvégig kiállt volt katonái mellett, ha kellett, szót emelt érdekükben, legyen szó szociális nehézségekről vagy épp a zsidótörvények alóli mentesítésről.

A második világháború vége családi körben érte, a gyorsan berendezkedő bolsevizmus elcsüggesztette, s 1946. szeptember 19-én elhunyt. Hamvai 1982 óta a budapesti Új Köztemetőben nyugszanak.

Kratochvil Károly, a hazájához mindvégig hű mintakatona emlékét a megcsonkított Magyarországon nem őrzi szobor, ismereteink szerint még közterületet sem neveztek el róla. Kézdivásárhelyen tavaly decemberben szobrot állítottak neki a székelyek, az avatóbeszédet történetesen Kövér László mondta. Ideje, hogy a magyar fővárosban is méltó módon emlékezzünk arra a nagyszerű magyar katonára, aki az országvesztő Károlyi-kormányzattal szembefordulva hősiesen védte Erdélyt a megszállók ellen. Tevékeny akarat mellett szobra akár már november 10-én állhat; e napon lesz 90 éve, hogy Kratochvil Károly – Erdélyt kényszerűen elhagyva – Budapesten kezdett új életet.