Megy a gőzös Kanizsára…

Pótnyomozás József Attila halála ügyében 7. Elkezdtem érdeklődni kalauzoktól a pályaudvarokon, hogy indulás előtt kötelesek-e fütyülni - tehervonatnál is. "Mi az hogy!, hát még ha nyílt pályán rostokol a vonat, induláskor akkor is kell fütyülni - az figyelmeztetés is!". Ugyanis József Attilát olyan váratlanul érte a halál, oly hatalmas ütés érte az agyát a jobb homlokcsontnál, kitekerve balra a nyakát is az egyik csigolyánál, hogy ha ő át akart mászni, és hallja a fütyülést - meg a még erősebb hangú kürtölést (mert 1937-ben kis, félkör alakú kürtöt is használtak!), akkor biztosan nem ez történik! Visszalép, ha még nem lépett be az ütközőpár első tányérja után középre vagy menetirányba lép egyet oldalt, ismerve a gőzfék eleresztése után a hatalmas rándulást, vagy nagyon gyorsan átbújik, vagy rákapaszkodik valamire és kiabálni kezd. De a jajkiáltás nélküli "hirtelen halál" feltétlen a váratlan indulást, a fütyülés hiányát jelzi - így spekuláltam. Soltész úr megmutatta a Közlekedési Múzeum belső könyvtárát, és a kolléganője, Barkóczy Jolán segített, megtalálta nekem a Vasúti jelzési utasítás című, 1935-ös MÁV 41-es számú füzetecskét (Budapesti Hírlap Nyomda és a MÁV kiadása). A könyv fejezetekre, számozott "cikkekre", azon belül pontokra felosztva tartalmazza a "határozmányokat", melyeket szigorúan, vizsga mellett kell megtanulni minden vasutasnak. Schrenk László is ilyenből tanult Szárszón, amikor forgalmista (állomáskezelő) lett. - Nézzük a szabályokat, utasításokat: Vasúti jelzési utasítás. I. fejezet. 1. cikk. 1.) "A vasúti jelzések arra valók, hogy az alkalmazottak a pálya állapotáról, a forgalomról és az előforduló különös eseményekről egymást gyorsan és megbízhatóan értesíthessék - nemkülönben, hogy a vágányok között, valamint a pálya közelében tartózkodókat óvatosságra figyelmeztessék. - 2.) A hallható jelzéseket nappal (nappali világosságnál) és sötétben egyaránt kell alkalmazni. A látható jelzéseket akként kell adni, hogy azokat a szükséges távolságokból könnyen észre lehessen venni" - kezdődik a Bevezetés. A hallható jelzéseket világosságnál és sötétben egyaránt kell alkalmazni!! S a pálya közelében tartózkodókat az óvatosságra való figyelmeztetés = alapfeladat - ami szerintem akkor Szárszón elmaradt. A gőzmozdonyvezető sietett - s a lámpával való bakterjelzést elégnek tartotta - nem tartva be a szabályt, s nem várva meg a vonatvezető "Indulás" jelzését a kürttel. Külön fejezet foglalkozik a "vonal"-személyzettel, tehát az állomáskezelővel és munkatársaival, és külön fejezet a "vonat"-személyzettel A) és B) csoportban. Az A) a mozdonyszemélyzet: mozdonyvezető, fűtő, a B) a vonatkísérők: vonatvezető (az egész vonat felelőse, iratok, napló kezelője stb.), a fékezők a fékkocsiknál (akkor csak gőzmozdony volt) és személyvonatoknál a kalauzok. Indulásnál a sorrend: 1.) int a forgalmista, hogy a rakodás, fel-, leszállás rendben van - nappal zászlóval, tárcsával, este lámpával. 2.) Vonatvezető: "Mindenki a helyére" (56. sz.) jelzést ad: "mérsékelten hosszú fütty a jelzősíppal." 3.) Fékezők: "Indulásra készen" (57. sz.) - "látható jelzés, jelzőzászlóval vagy az egyik kar magasan tartásával nappal - fehér lámpával sötétben." 4.) Vonatvezető: "indulás" jelzés (58. sz.): "egy hosszú hang a jelzőkürttel." 5.) Mozdonyvezető, gőz- vagy légsíppal, "féket ereszd meg" jelzést ad (= indíts!) a fékezőknek: egy hosszú és két rövid fütty (tá-ti-ti). (Schrenk szerint ez módosult tá-ti-tá-ra, már az ő idejében, a hatvanas években.) Hát ezeknek mind meg kellett volna lennie akkor, ott - Szárszón… A 28. cikk: Magyarázat a jelzésekhez, pl. tehervonatoknál: 7.) "…Ha a vonat indulásra kész, a forgalmi szolgálattevő a vonatvezetőnek utasítást ad az indulásra (zászlóval, lámpával) - mire az utóbbi az 56. »Mindenki a helyére« jelzést adja (mérsékelten hosszú fütty a jelzősíppal) - amely jelzést tehervonatoknál a többi vonatkísérő a zárófékezőig továbbítani köteles. - Ha a vonatkísérők az indulásra minden előkészületet megtettek, kötelesek a zárófékezőtől kezdve elhelyezésük sorrendjében a vonatvezető felé az 57. »Indulásra készen« jelzést adni (zászló vagy egyik kar, vagy lámpa magasra emelése), mire a vonatvezető az 58. »Indulás!« jelzést adja (egy hosszú hang a jelzőkürttel) - és a mozdonyvezető a vonatot elindítja. (…) A mozdonyvezetőnek a vonatot csak akkor szabad elindítania, ha kétségtelenül meggyőződött arról, hogy az »Indulás«-jelzést (hosszú hang a jelzőkürttel) saját vonatának vezetője, illetőleg az első fékes kocsin levő vonatkísérő adta. (…) Abban az esetben, ha az 58. »Indulás«-jelzés jelzőkürttel - annak hiánya vagy elromlása miatt nem adható, (…) a mozdonyvezetőnek az utasítást az indulásra - minden kétséget kizáró módon élőszóval (hangos kiáltással) kell megadni." Azért idézem ilyen részletesen, mert József Attila élete a közepesen hosszú jelzősípfüttyön, majd a hosszú jelzőkürthangon múlott. … A mozdonyvezető "naplójában" ennyi volt csak: "A kirakás és menesztés után szabályszerű féket ereszd meg jelzést adtam." Menesztés - halálos gázolásnál, kevés kifejezés! Fel kellett volna sorolnia az 56., 57., 58. pontokat, hogy ezeket a hangjelzéseket mind megvárta! - A kiabálásokra az őr a 17. sz. szabály értelmében "Megállj!" jelzést kellett adjon, este: "bármilyen világ (=lámpa) körben forgatása". (Az ábra szerint teljes karhosszúsággal, nagy ívben körözés.) Zábó Károly bakter is így jelezhetett a fiúk kiabálására. Egyetlen MÁV-jelentésben nem részletezik az indítást - holott a 2 "nagyfiú" öreg koráig mindig az "álló kocsik közé bement" kifejezést használta, s tagadta, hogy a költő öngyilkos lett volna, vagy a teherkocsik közé, vagy alá "vetette volna magát". Utánanéztem annak is, hogy milyen büntetés jár a jelzést elmulasztó és ezáltal életet veszélyeztető vasutasnak. Találtam egy erről szóló cikket a Belügyi Szemle 1967/2. számában. Dr. Magyar Béla igazságügyi szakértő és Kovács István rendőrszázados munkája: A vasúti balesetek büntetőjogi minősítésének néhány kérdése. Érdekes, hogy ez fél évvel dr. Varga Ervin idegorvos cikke után jelent meg! És ugyancsak Kovács rendőr százados írta még ugyanebben az évben a már idézett "Vasúti öngyilkosságok" cikket is. Talán foglalkozott József Attila halálesetével? Néhány gondolat a cikkből: "a vasúti közlekedés területén a foglalkozási szabályok megszegéséből nagyon súlyos veszélyhelyzetek állhatnak elő, melyek (…) közvetlen veszéllyé, sőt törvényszerűen sérelemmé válnak." Vagy: "A forgalmi szolgálattevő csak akkor adhatja a vonat mozdonyvezetője számára a »Felhívás az indításra« jelzést, ha a vonat biztonságos közlekedése érdekében minden intézkedés megtörtént". A büntetésekről, Btk.-paragrafusokról: "A közlekedő vonatok mozgásának szabályozására, fogadására, közlekedtetésére előírt foglalkozási, illetve biztonsági szabályok megszegéséből származhat: a.) élet, testi épség gondatlan veszélyeztetése." (Btk. 258. §) 193. § (1) "Aki a vasúti (…) közlekedés biztonságát (…) megtévesztő jelzéssel vagy más hasonló módon veszélyezteti, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Ez a cikk 30 évvel későbbi, de nyilván akkor sem úszta volna meg a mozdonyvezető büntetés nélkül! Tisztességes kivizsgálás mellett. És a József nővérek hatalmas kártérítést kaptak volna. Ezzel fejezi be szakcikkét a két szerző: "A vasút sokrétű, szerteágazó volta, az utasítások szabályainak sajátosságai, az egymás munkájáért való felelősség stb. feltétlenül szükségessé teszi, hogy mind a nyomozó hatóság, mind az elbírálást végző bíróság munkájában támaszkodjon a vasúti igazságügyi szakértők munkájára." A tabi Kir. Járásbíróság semmiféle szakértőt nem kért fel, és semmit "nem bírált el!" Hallgatott - és egész biztosan látta, tudta a "svindliket" -, de Csordás József mozdonyvezető személyében egyben a MÁV-ot is segítette, hogy a botrány, a mulasztás miatti haláleset ne kerüljön napfényre. Az újságírók "siratókórusa" is váratlan segítség lett, az öngyilkosság hangoztatásával. Az ügy fantasztikus gyorsaságát bizonyítja: a tabi bíróság 4-én, szombaton lepecsételte az összes iratot. Lovascsendőr vihette Szárszóról Tabra. Engedélyezték - valószínűleg telefonon - a vasárnapi temetést. Úgy látszik, erről sem akartak írásbeli nyomot hagyni. Amikor már lemásoltam a Vasúti jelzéseket és a füttyön és kürtön elmélkedtem - egy József Attiláról szóló tévédokumentumfilm-sorozatban említette egy pszichológusnő, hogy "valami vonatfüttyről is szó volt, hogy fütyültek-e…" Na, ugye! - mondtam. Más is gondolkozott ezen? De mikor jutott eszükbe, s miért nem vetették fel legalább egy cikkben? Püski Ilus néni szerint Remenyik Zsigmond neki azt mondta, hogy Attila egy kicsit nagyot hallott, hátha nem hallotta … De a sípszó éles, a kürt hangja messzire eljut, emlékszem a biciklis postás Bözsi néni kürtjére, még 1950-ben is, Agárdon, az utca végéről meghallottuk! Itt mulasztás történt. Pár kannát leraktak, a 3 perc letelt, sietve, hangjelzés nélkül indult a vonat. S egy életnek vége lett… Említettem, hogy a korabeli újságok dátumozása zűrös volt, szinte érthetetlen. Garamvölgyi egy helyen (122. o.) megjegyzi az Esti Kurirral kapcsolatban: "az Esti Kurir 1937. december 5-i József Attila-cikke alatt ez a hirdetés található: »Holnap, vasárnap, december hó 5-én, d. e. 10 órától a Halló Büfé (ott: Bufé) éttermeiben (VII., Erzsébet körút 53.) szakácsművészeti kiállítást rendeznek.« (lásd mellékelt). (K.E.: melléklet). Akkor most mikor jelent meg ez a cikk?" - kérdi a rendőr-szóvivő. Én az újságcikkek tartalmánál is felfigyeltem a "tegnap" és "tegnapelőtt" szavakra, s ezt írtam Garamvölgyinek április 13-án az Észrevételeim jegyzetsorban: "Az Esti Kurir (5!) szombat délután, már 4-én jelent meg. Nyugodtan ráírhatják a PIM munkatársai, s az OSZK-ban (Országos Széchényi Könyvtár) ellenőrizhetik: a) első bekezdésben: »…tragédia játszódott le tegnap este« b) 205. o. (G. könyvében) a 2. hasáb alján: »Tegnapelőtt lenn voltak nála barátai« - az 2-án, csüt. volt!" De a többi - az ő könyvében fotón közölt - újságban is dátum-ellentmondások voltak. Az Est vas., dec. 5.: … "tegnap este 8 órakor…" Esti Újság dec. 5.: "József Attila tegnap este…" - Mivel mindhárom újság nevében ott van az "est" kifejezés, az a gyanúm támadt, hogy a szombat délutáni lapok akkor már vasárnapi dátummal jelentek meg. A MÚOSZ, az újságíró-szövetség helyett felhívtam Dalos László hírlapírót, régi színházi kritikus barátomat, aki 80-on felül van, élő újság- és színházi lexikon, fantasztikus memóriája van. "Nemcsak a szombati, hanem mindennap a délutáni lapok akkoriban másnapra dátumozva jelentek meg!". És kapásból felsorolt hét délutáni lapot, megjelenési sorrendjükben: Legkorábban a 8 órai újság - 12 órakor, a Mai Nap - 12 és 1/2 1 közt, Az Est - 1 órakor, Esti Kurir - 2 - 1/2 3 tájban, az Esti Újság - 4 órakor, a Magyarország - 5 órakor és az Esti Kis Újság - este 1/2 8-kor. - Reggeli napilapok voltak: Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava, Kis Újság, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Újság és a német nyelvű Pester Lloyd. Vasárnap jelent meg a Független Magyarország - sorolta kapásból. (Nem tudom, nyomdai vagy újság-, hírlapszakkönyvben le van-e írva az utcára kerülés időpontja?) Még arra is figyelmeztetett, hogy Ignotus Pál a Magyar Nemzetbe írta meg 1956 szeptemberében a győri színház Herczegh Ferenc Bizánc-bemutatójáról a kritikát - amelyben én is játszottam. (Édesanyám véletlenül elégethette az 56-os újságokkal, letartóztatásomkor - eddig nem volt meg. Most gyorsan lemásoltam: Ignotus dicsért Herma, a császárba szerelmes kis görög lány szerepében. Köszönet Dalos Lászlónak a sok sajtóinformációért! Így világos a korabeli sajtódátumok különbözősége - a Dalos-lista eligazítása szerint. Ő 13 éves korában, 1937-ben határozta el, hogy színházi kritikus lesz, és bejárt az Esti Kurir szerkesztőségének színházi rovatához, Klamár Gyulához, akinek első felesége akkor Déry (Ördögh) Sári volt. Dalos kamaszfiúként mindent megfigyelt a sajtó világában. Méghozzá alaposan! Tehát szombaton 12 órától már harsogták az utcán József Attila "öngyilkosságát". (folytatjuk)
Szerkesztő: