– A Koreai Kulturális Központ fényképkiállítása március 31-ig az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított Andong falu építészeti örökségét, míg az ön által vezetett múzeum a hagyományos koreai művészetet mutatja be. Mindkettőből süt a múlt iránti tisztelet.

– Nemcsak Korea, hanem egész Ázsia nagy súlyt fektet a szellemi örökség megőrzésére, Kelet-Ázsiában máig a konfuciánus szemlélet a meghatározó. Ez hatalmas népességszámú területet jelent. A Hajnalpír országa elnevezésű kiállításunk névadója, a Josseon nemzetség a XIV. század végétől uralkodott 1910-ig. Az évszázadokat átívelő időszak első szakaszát a Hideyosi-féle hódító hadjárat zárta le, a második a XVII-től a XIX. századig tartott. Az ősi nemzetségek leszármazottai időről időre találkoznak Koreában, illetve ott, ahol jelenleg szerte a világban élnek. A konfuciánus etika, az ősi gyökér mai napig élő hagyomány.

– A hagyományos koreai házat hanoknak nevezik. Lehet ennek köze a kínai hanhoz?

– Ejtett változatban Koreának Hangul a neve, és a koreai dolgokat han előtaggal nevezik el. A han önmagában elsőt jelent. A kínai Han-dinasztia írásjegye azonban egészen más, mint az első koreai Koguryeo-dinasztiát jelölő han ejtésű írásjegy. Zenei hangsúlyuk is eltér. Kulturális szempontból Korea és egész Kelet-Ázsia nagyon erősen kínai központú, műveltségük alapját a kínai gondolkodás és kultúra jelentette. Minden elnevezés kiindulópontja Kína, az elnevezésekben pedig a Középső Birodalom látószöge érvényesül. Ennek nagyon szép példája Tokió, ami a kínaiak szemében a keleti főváros, miközben egy másik hatalmas civilizáció fővárosa. A japánok ugyanazon kínai írásjegyekkel írják fővárosuk nevét, csak a kínai ejtés szerint Dongjing. Pekinget az északi, Nankingot a déli fővárosnak tekintik.

– Koreában évszázadokig a kínai írást használták, miközben saját nyelven beszéltek.

– A konfuciánus szövegeket is kínaiul írták, ezért különösen a régi kultúrával foglalkozó koreai értelmiség számára napjainkban is kötelező e szövegek olvasása, a kínai írásjegyek ismerete. Koreában (északon és délen egyaránt) ma is oktatják a kínai írásjegyeket, amelyek lényegében bármely nyelven kiolvashatók. Jelentésük azonos, de kiejtésük nyelvenként eltér. Képírásról vagy fogalomírásról beszélünk, márpedig a piktogram lényege, hogy nem hordoz pontos kiejtést, legfeljebb utalhat rá, ahogyan a ház és a család írásjegye ugyanaz, hiszen a család is a fedél alatt él. Kínát mind a mai napig az írása tartja össze, mert az Európa méretű területen élő, egymástól alapjaiban eltérő nyelvű csoportok e nélkül meg sem értenék egymást. A filmek alatt is ezért futnak a kínai írásjegyek, hiszen a holland és a német között kisebb a dialektusbeli különbség. A kínaiban 404 szósor létezik, és minden szónak legalább 4 zenei hangsúlya van, ráadásul egy zenei hangsúllyal akár húszféle írásjegyet is leírhatunk. A kínai írás hosszú évszázadokig való használata mellett óriási találmány volt a világon az egyik legracionálisabban szerkesztett koreai betűírás bevezetése.

– Ön Kína-szakértő, a nyelvet beszéli. Hány év alatt lehet megtanulni?

– Egy bizonyos szinten a beszéd két év alatt is megtanulható, az írásjegyek leírása már bonyolultabb, hosszabb gyakorlást igényel. Ha azonban a rendszerét átlátjuk, nagyobb nehézség nélkül elsajátítható. A kínai nyelv izoláló típusú, akár az angol, nincs ragozása, bonyolult nyelvtana, csupán az említett zenei hangsúlyok igényelnek némi hallást. A konyhanyelv elsajátítása tehát igen gyors sikerélményt nyújtó tevékenység, írás nélkül viszont nagyon felemás a kínai tudás. Az újságok olvasásához kétezer, az értelmiségi munkához nyolc-tízezer jegy ismerete szükséges, a szótárak ötvenezer körüli tételt tartalmaznak. Új szavak keletkezése ugyanúgy történik, mint a magyar szóképzésben. Ha tudják, milyen a szakterület, a szóbokor gyökeiből kiindulva képzik az új írásjegyet. Az új szavak gyakran több írásjegyből állnak, s a fogalmat körülírják. Főleg az idegen neveknél nem ritka, hogy a hangalakot írják át, és az ehhez használt írásjegyekből pontosan látható, hogy itt egy név átírása történt. Az írásjegyek egy részénél nagyon erős a piktogram jelleg, ma is használják őket, bár a korabeli kiejtésüket nem ismerik.

– A kiállításra megjelentetett és ön által szerkesztett kiadvány 1900–1910-ből származó fényképein a korabeli Korea bizony jóval szegényesebbnek látszik a millenniumi Magyarországnál.

– Szöul igazából egy hatalmas falunak tűnik a fényképek alapján, de igen nagy a különbség az uralkodóház, a szakrális épületek és a lakóházak minősége között. Korea sokáig elképesztően szegény terület volt, ami annak a következménye, hogy nem tudott a maga útján haladni. Óriási gondot jelentett a Koreai-félszigetnek, hogy állandóan a két nagy birodalom, Kína és Japán kereszttüzében élt, a XIX. század második fele pedig arról szólt, hogy mellettük mily módon szereznek befolyást az amerikaiak és az oroszok. Bozóky Dezső, a Monarchia magyar sorhajóorvosa által vásárolt egyik fénykép azt az eseményt mutatja, amikor Alice Roosevelt, az amerikai elnök lánya tesz látogatást Szöulban. Egyik munkatársam kutatta ennek történetét, mely szerint az 1904-es látogatás valódi célja az volt, hogy az amerikaiak megszerezzék a Fülöp-szigetek feletti fennhatóságot, cserébe Japán koreai befolyást kapott és ezzel előkészítették Ázsia területi felosztását. A déli terület fejlődése csak a XX. század második felében, Korea sajnálatos kettészakadása után kezdődött, míg az északi rész a mai napig elképesztő elzártságban él.

– A Koreai Köztársaságból e néhány évtized alatt Ázsia egyik vezető gazdasági hatalma lett. Ez a felfutás külső, amerikai segítségre vezethető vissza, vagy belső okok állnak mögötte?

– Semmiképp nem mondanám, hogy csupán az amerikai segítség lenne az egyetlen magyarázata. Nagyon sok olyan tartalék van ebben az országban, amellyel saját magát képes irányítani. Hatalmas munkabírással igyekeznek bizonyítani, s főleg az informatika és gépkocsigyártás terén vannak komoly a gazdasági sikereik. Igen fontosnak tartják az oktatást, így óriási erőt jelent számukra iskolai programjuk, amelyben például a hagyományos koreai kézműves technikákat is megismertetik a gyerekekkel.

– A múzeum alapítója, Hopp Ferenc mai szóval mecénás volt, neve mégsem szerepel úgy a köztudatban, mint a festők, költők támogatója.

– A mecénások utóélete, tevékenységük megítélése sok mindentől függ. Hopp Ferenc mecénás tevékenysége a Monarchia idején közismert volt, 1919 őszén bekövetkezett halálával viszont úgy villája, mint az abban felhalmozott gyűjteménye a magyar államra szállt és működött tovább. Nem élt már a két világháború közötti időszakban, amelynek mecenatúráját ma jóval többször szokták emelgetni. A másik ok, hogy ő maga nem nagyon kereste a sajtónyilvánosságot, és valljuk be, ma sem akkora a hírértéke egy alapítványnak adott támogatásnak, mint ha a médiában ismert személyiséghez vagy tevékenységhez kötődik. Hopp Ferenc az ázsiai művészet és kultúrák iránti elkötelezettségével írta be magát a magyar kultúrtörténetbe, márpedig a magyarok érdeklődését csak az utóbbi másfél évtizedben kezdte felkelteni mindaz, ami az európai szempontból másodlagos kultúrkörhöz tartozott és Ázsiában történik.

– Korábban csak a népi Koreával volt, újabban a Koreai Köztársasággal van kapcsolatuk. Ennyire különválik a kettő?

– Az ázsiai kultúráknak mindig nagyon fontos volt, hogy hagyományos értékeiket tárgyak formájában is eljuttassák az európai intézményekbe. Gyakorlatilag mind a két Korea ugyanezt ismerte fel óriási időeltolódással. A korábban egységes ország északi része 1954–55-ben a szétválás pillanatától küldte adományait, az utolsó darabok 1958-ból származnak, de valamennyi tárgya a hagyományos koreai életformához tartozó volt. Ezzel szemben a Koreai Köztársaság csak a 90-es évek elejétől, gazdasági megerősödésével párhuzamosan kezdte terjeszteni minél szélesebb körben a koreai kultúrát. Komoly pénzt fektetett abba, hogy könyvadományokkal, kiállításokkal, az itteni kutatásokat ösztönzésével megismertesse értékeit. A koreai kulturális kormányzat támogatása nélkül a teljes koreai gyűjteményünk publikálása is lehetetlen lett volna. 1954 után kezdődött a két ország hermetikus elzárása. Korábban Észak és Dél között szabad átjárás volt. Ha megnézzük a korabeli élet északi és déli változatát, tapasztaljuk, hogy a tűzszüneti vonal meghúzása előtt egyszer északon, egyszer meg délen tűnik fel ugyanaz.

– Az elmúlt évek koreai filmsorozataiban feltűnt Silla uralkodójának hiteles koronamásolata, az uralkodó öltözete, Kelet-Ázsia ma is látható egyik legrégibb csillagvizsgálója. A már említett könyvben szkítának mondott halomsírt, a Ganghwa-szigeten dolment látunk. Kutatják ezek eredetét?

– Ameddig nincs átfogó régészeti feltárás a teljes Koreai-félszigeten, addig előrelépés nem várható. Óriási gond, hogy a történelmi főváros, az északon fekvő Phenjan számos sírja máig feltáratlan. Az északi sírok egyik korai példája az Anaki 3. számú, melynek falfestménymásolatai a Hopp Múzeum anyagában is megtalálhatók. Az eredeti helyszín azonban ma teljesen elhagyatott, a háború idején az amerikaiak például a sírt mentőkórháznak használták. Igen fontos terület viszont a koreai sámánizmus kutatása. Az említett Silla-koronának is sámánisztikus gyökerei vannak, de hogy ezek mily módon kapcsolhatók össze, annak újabb, antropológiai vizsgálati eredményeiről még nem számolhatok be.

– A kiállítás porcelán edényeit látványos, kék színű sárkányok díszítik, amik az európai népmesékben gonosz állatok.

– Távol-Keleten viszont az uralkodók jelképe, védőállata. A sárkány éve úgy Kínában, mint Japánban és Koreában mind között a legfontosabb, az állatövi jegyekben a legkedveltebb. A Nyugatnak a tigris, a Délnek a főnixmadár a jelképe, ez utóbbi egyben a császárné jelképe is. Az Északé a teknős körül tekergő kígyó, amihez annak ellenére, hogy a fekete színt kapta, negatív jelképrendszer nem kapcsolódik. Összekeverni azonban nem szabad a sárkánnyal, hiszen ez utóbbi mitikus állat, aminek nincs élővilági megfelelője.

– Milyen kiállításra készülnek?

– Jövő tavasszal Baktay Ervin indológus, Kőrösi Csoma szellemi hagyatékának őrzője tiszteletére készítünk elő emlékkiállítást. Idén halálának ötvenedik, továbbá unokahúga, Amrita Sher-Gil, a XX. századi India legnagyobb festőnője születésének századik évfordulójáról emlékezünk meg. Baktay életművének, tevékenységének és személyiségének középpontba állításával, s egy róla szóló tanulmánykötet megjelentetésével régi adósságunkat igyekszünk törleszteni. A koreai kiállítás után japán viseleti kiállítást nyitunk, amely a hétköznapi és az ünnepi, jellegzetes férfi-női viseletet, így a szamurájok és a gésák ruháit, eszközeit mutatja be. Felvezetéseként márciusra babahónapot hirdettünk, mivel a babakiállítás a felnőtté válás, a világba történő bevezetés nagyon jellegzetes határállomása a japán gyerekek életében. Ekkor öltöztetik fel őket először a hagyományos viseletbe. Ehhez kapcsolódóan a magyar gyerekek is elkészíthetik saját babájukat, kiszínezhetik, kifesthetik a fából esztergált kokesi figurákat, de életnagyságnál nagyobb babát is lehet majd látni, és japán ruhákat is felölthetnek az érdeklődők. A csoportoknak egész márciusban lehet jelentkezni a foglalkozásra és a kiállítás megtekintésére. Március 1-jétől a péntek-szombat-vasárnapi látogatásidő is megváltozott, és már egész nap, 10–18 óráig lesz látogatható mindkét épületünk. Állandó kiállításokkal a Ráth György Múzeumban (VI. Városliget fasor 12.), míg az időszaki kiállításunkkal a Hopp Ferenc Múzeumban (Andrássy út 103.) várjuk a látogatókat. Legnagyobb gondunk azonban a szerény méretű kiállítótér és a rövidre fogott nyitva tartás.

– Hogyan próbálnak ezen változtatni?

– Távlati elképzeléseink, hogy a múzeum ismét keddtől vasárnapig naponta 10-től 18 óráig legyen nyitva, s az épület megújulására is sor kerülhessen, a XXI. századi látogatói igényeknek ugyanis már nem felel meg a száznegyven éves villaépület. Az idei évtől egy egészen új kiállítási tematikát is szeretnénk behozni a múzeumba, az ázsiai kultúrákhoz kapcsolódva, magyar képző- és iparművészekkel szeretnénk együttműködni és közös kiállításokat létrehozni. A következő japánviselet- kiállításhoz például kiváló magyar ékszertervezőket kértünk fel, hogy készítsék el saját japán ékszereiket. A magyar alkotásokat a hagyományos és a mai ázsiai kultúrkörbe ágyazva mutatjuk be, hiszen onnan nyerték ihletüket, ahhoz kötődnek.

Szakács Gábor