Magyarországon minden ipari beruházás megkezdése előtt szükség van környezetvédelmi vizsgálatra, környezeti hatástanulmányt kell készíteni, és meg kell szerezni a környezetvédelmi engedélyt. Nincs ez másképp az új atomerőművi blokkok kapcsán sem. A több mint négy évig tartó munka eredményeként 2014. december 19-én elindult a környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás folyamata.A kapacitás-fenntartási céllal építendő két új atomerőművi blokk megépítésének feltétele az új blokkok környezetre gyakorolt hatásainak azonosítása, felmérése és értékelése. Hogy melyek ezek a hatások, arról dr. Schunk János, az MVM Paks II. Zrt. Vegyészeti, Sugár- és Környezetvédelmi Osztályának vezetője beszélt a Demokratának.

– Az alapszintű felmérést követően több mint két évig tartottak a vizsgálatok, elemzések, modellezések arra vonatkozóan, hogy kimutathatók-e, és ha igen, milyen mértékben, környezeti hatások a két új blokk építésének kapcsán – mondja az osztályvezető. – A vizsgálatok az új blokkok közvetlen, illetve 30 és 50 kilométeres környezetére is kiterjedtek, de egyes esetekben a Duna teljes magyarországi szakaszát is elemeztük. Ennek keretében tanulmányoztuk többek között az élővilágra, a Duna vizére és medrére, a felszín alatti vizekre gyakorolt hatásokat, emellett zaj- és rezgésterhelési, illetve levegőszennyezettségi méréseket végeztünk. Elemeztük továbbá a környező települések lakosainak egészségügyi állapotát, prognosztizálva az új blokkok várható hatásait, de részletes radiológiai vizsgálatok is történtek. Itt fontos megemlíteni, hogy a környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás hazai és nemzetközi szakaszból áll, az eljárás megindításáról 30 európai ország kapott értesítést. Ebből 10 ország jelezte, hogy szeretne részt venni a környezetvédelmi hatósági eljárásban.

Paks II. és a környezetvédelmi hatóság szakemberei ősztől azt a nyolc országot keresik fel, ahol igényt jeleztek a magyarországihoz hasonló közmeghallgatás, illetve szakmai konzultáció megtartására az új blokkok környezeti hatásairól. A rendezvények szervezési és lebonyolítási munkáit az adott országok illetékeseivel együttműködve a Földművelésügyi Minisztérium végzi. Hangsúlyozni kell, hogy a több országra kiterjedő nemzetközi eljárás nem jelenti azt, hogy az új blokkok építésének vagy üzemeltetésének érdemi hatása lenne az országhatárokon túl, sőt ellenkezőleg, az elemzések szerint sem az építkezés, sem az üzemeltetés nem gyakorol hatást az erőmű közvetlen környezetén túl. Ugyanakkor az espooi egyezmény értelmében feladatunk és érdekünk is, hogy megmutassuk az érdeklődőknek: az erőmű új blokkjai környezeti szempontból is megfelelnek az előírásoknak.

Közmeghallgatás

A Paks II. projekttársaság környezeti hatástanulmánya az egyes környezeti elemek szempontjából vizsgálja meg, hogy a beruházás különböző időszakai (építés, üzemelés, leszerelés) milyen hatásokat okoznak az adott területen. Az egyik legfontosabb szempont a Duna mint végső hőelnyelő közeg vizsgálata. Az új blokkok is, hasonlóan a mostaniakhoz, frissvíz-hűtéssel működnek majd. Ennek lényege, hogy a Dunából kiemelt, majd a technológiai folyamatban hűtésre felhasznált hideg víz néhány fokkal felmelegszik, amelyet az úgynevezett melegvíz-csatornán keresztül vezetnek vissza a folyóba. A felmelegedés mértékét rendelet szabályozza, amely téli, illetve nyári időszakban a hűtésre kiemelt víz hőmérsékletének 14, illetve 11 °C-kal történő emelkedését engedélyezi jelenleg, az új blokk építésénél azonban szigorúbb belső határértéket, 8 °C-os emelkedést szabtak meg az üzemeltetők és a tervezők. A felmelegedett hűtővíz Dunára, illetve annak élővilágára gyakorolt hatásainak vizsgálatánál figyelembe vették az ott élő hal-, illetve növénypopulációkat.

Ez abból a szempontból is fontos, mivel törvény írja elő, hogy a folyóba visszavezetett hűtővíz bebocsátási pontjától számított 500 méteren belül lévő szelvényben a Duna vizének hőfoka sosem lehet magasabb, mint 30 °C. A tévhittel szemben fontos megjegyezni, hogy a Dunába visszavezetett hűtővíz „hőcsóvája” nem a folyó teljes szélességét érinti, hanem csak egy vékony sávot a folyásirány szerinti jobb parthoz közel. Ráadásul a meleg víz a Duna felszínén úszik körülbelül 1-1,5 méterrel a felszín alatt, hatása már nem mérhető, ezáltal a teljes meder ökoszisztémáját nem befolyásolja.

A környezeti hatástanulmány erre vonatkozó fejezeténél klímaváltozási előrejelzéseket is figyelembe vettek, ennek során elemezték a levegő és a víz hosszú távú felmelegedésének hatásait is. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a hűtővíz Dunába történő visszavezetésének a folyóra nézve nincs káros hatása. Érdekesség, hogy a picit melegebb vízhőmérséklet, a változatosabb part és az intenzívebb áramlások miatt a folyó halai – így értelemszerűen a paksi horgászok is – kedvelik azt a területet, ahol a mostani blokkok hűtővizét visszaengedik a Dunába. A vizsgálatok szerint ez az új blokkok belépésével sem fog megváltozni.

Vizsgálták az új atomerőművi blokkok 30 kilométeres körzetében a növény- és állatfajok élővilágát is. A szakemberek arra a kérdésre keresték a választ, hogy az új blokkok építése mennyire befolyásolja az itt található ökoszisztémát. A beruházási területen, ami az új blokkok építésének területét jelenti, és ipari területként van nyilvántartva, nincsenek védett fajok. Az ennél nagyobb kiterjedésű, úgynevezett felvonulási területen már vannak olyan fajok, amelyek védettek, ezek viszont a nagyon gyakori vagy gyakori előfordulási kategóriába tartoznak. A legfontosabb célként az került meghatározásra, hogy ritka, védett fajok ne kerüljenek veszélybe, az egyéb fajokat pedig áttelepítik a beruházás által nem érintett területekre.

Így kerültek a vizsgálódások középpontjába a környék Natura 2000-es területei, vagyis azok a természetvédelmi területek, ahol az európai irányelvek szerint meg kell őrizni az élővilágot és a biológiai sokszínűséget. A szakértők éppen ezért Paks II. kiépítendő meleg vizes csatornáját a meglévőtől nem déli, hanem északi irányba helyezik el, ezzel csak minimális mértékben érintve a Tolnai-Duna Natura 2000 védettségű területét.

Az engedélyeztetési eljárás része a terület előzetes régészeti vizsgálata is. A munkát a Tolna Megyei Kormányhivatal Örökségvédelmi Osztályának bevonásával, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központjának szakemberei végezték el. Ennek kapcsán készült az előzetes régészeti dokumentáció, amely bizonyos leletek várható előfordulását feltételezte a területen. Az MVM Paks II. Zrt. az új blokkok építésének kezdetekor megelőző feltárást végeztet a területen, regisztrálva az ott talált leleteket.

Fontos kérdéskör az új atomerőművi blokkok kapcsán a radioaktív sugárzás, a radioaktív kibocsátások kérdése. A szakértők a környezetvédelmi hatástanulmányban azt vizsgálták, hogy normál üzemi, tervezési-üzemzavari és tervezésen túli-üzemzavari állapotokban milyen mértékű légköri, illetve folyékony kibocsátások történhetnek, és hogy annak milyen hatása várható az élővilágra és a lakosságra. A törvény a lakosságot érő mesterséges sugárterhelés értékét 1000 mikrosievert/évben határozza meg. (A mértékegység a sugárzás mennyiségét annak biológia hatása alapján értékeli).

Az épülő blokkok számára a hatóságok ebből (az úgynevezett dózismegszorítás meghatározásával) mindösszesen 90 mikrosievert/év nagyságú terhelést engedélyeznek. A valós érték (az 1-4. blokk üzemeltetése alapján) ennek csupán néhány ezreléke (0,070 mikrosievert/év). Érzékeltetésképpen: egy 10 órás repülőút alkalmával 20-50 mikrosievert, egy fogröntgen során 50-100 mikrosievert, egy egésztest CT-vizsgálat alatt 4000-10 000 mikro­sievert, azaz jóval nagyobb dózisú sugárzás éri az embert, a természetes háttérsugárzás okozta dózisterhelés értéke pedig körülbelül 2500 mikrosievert/év. Egyébként a Nukleáris Biztonsági Szabályzat egyik fontos előírása szerint az atomerőműnek ki kell elégíteni azt az elvárást, hogy még súlyos üzemzavar esetén se legyen szükség a létesítmény 800 méteres sugarú körén kívül sürgős óvintézkedésre vagy késői védőintézkedésre.

Az előzőekhez szorosan kapcsolódik az új atomerőművi blokkok környezetvédelmi hatásait vizsgáló tanulmányban is említett kis- és közepes radioaktivitású hulladékok tárolásának kérdése. A szakemberek szerint a bátaapáti radioaktívhulladék-tároló megfelelő kapacitást biztosít az új blokkok radioaktív hulladékainak elhelyezésére, igény esetén pedig kapacitása bővíthető. Az új atomerőművi blokkok tervezése során már kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a korábbi technológiai megoldásokhoz képest az üzemeltetés során kisebb mennyiségű radioaktív hulladék képződjön, így az új blokkokon a kis- és közepes aktivitású hulladékok mennyisége kevesebb lesz a jelenlegi paksi blokkokon keletkezőnél.

– Az elvégzett vizsgálatok és értékelő elemzések alapján kijelenthetjük, hogy az új atomerőművi blokkoknak nincs olyan mértékű környezeti hatásuk, ami károsan befolyásolná az élővilág és a lakosság állapotát – foglalja össze a környezeti hatástanulmány megállapításait dr. Schunk János, hozzátéve, hogy a tavaly decemberben elindult engedélyeztetési eljárás befejezése legkésőbb 2016. év közepére várható. Ennek birtokában történhet meg a létesítési engedély megszerzése, illetve indulhat meg az új blokkok építése.

Takó Szabolcs