Az utóbbi hetekben többször is felvetődött, hogy vizitdíjat vezetnének be az egészségügyben. A 200-500 forintban meghatározott hozzájárulás előnyének mondják, hogy legalább 80 milliárd forintot hozna a költségvetésnek, hozzájárulásra kényszerítené azokat is, akik jelenleg kikerülik a tb-fizetéseket, és csökkentené az orvosok túlterheltségét. A vizitdíjat Szlovákiában már három éve bevezették, Lengyelországban bevezetés alatt áll, s elterjedt a legtöbb nyugat-európai országban is. Nálunk a Bokros-csomag keretében volt hasonló próbálkozás, amikor fizetőssé tették a fogorvosi ellátásokat. Akkor tragikusan romlott a lakosság fogazatának állapota.

Meglehetősen ellentmondásos a kormányzati kommunikáció a vizitdíj bevezetésével kapcsolatban. Az orvosi vizsgálatok fizetőssé tételét kéretlen független szakértők erőteljesen javasolják az utóbbi hetekben. S a kormányzati csúcsszereplők a felvetésekre egyszerre mondanak igent és nemet. Rácz Jenő egészségügyi miniszter szavai például már-már biztosnak hangzottak, amikor egy koalíciós egyeztető tanácskozás után kijelentette: a vizitdíj nem került szóba az egészségügyről szóló egyeztetéseken. Ugyanaznap este azonban Gyurcsány Ferenc már meglehetősen titokzatosan nyilatkozott: „arra fogunk törekedni, hogy mindenkinek növekedjen a felelőssége egészsége megőrzésében, illetve az egészség helyreállításában mindenki racionális döntéseket hozzon, mennyi szolgáltatást vásárol”. Az elhangzottak alapján akár arra is lehet gondolni: mégis fizetős lesz az orvosi rendelés, legfeljebb a kötelezettséget „vizitdíj” helyett valami másra keresztelik el. Túlterhelt egészségügy Az orvosi rendelések fizetőssé tétele nem először merül fel Magyarországon. A Fidesz már a választási kampányban figyelmeztetett: az év második felében az MSZP ezer forintos receptfelírási és vizitdíj bevezetésére készül, s emellett emelni fogja a gyógyszerek árát. Az ellenzéki párt Veres János idén februári Bloombergnek adott interjújára hivatkozott, amelyben a pénzügyminiszter a fizetős egészségügy szükségességéről beszélt. Valamint Gyurcsány Ferenc egy évvel korábbi Mozgó világ interjújára, ahol a miniszterelnök azt mondta: a receptdíj és vizitdíj kérdésének gyorsan napirendre kell kerülniük. Valójában azonban az orvosok már korábban is érveltek a vizitdíj bevezetése mellett. A háziorvosok szövetsége már 2004-ben javasolta a hozzájárulás bevezetését, igaz, csupán lakásokra hívás esetére. A szövetség akkor 500 forintos hozzájárulást javasolt. Indoklásuk szerint a hívások nagy része ugyanis megalapozatlan, a kezelést éppúgy végre lehetne hajtani a rendelőintézetben, csupán a beteg azt hiszi, saját otthonában alaposabban foglalkozik vele az orvos. Később a szövetség úgy módosította álláspontját, hogy csupán az indokolatlan hívások költségét terhelnék rá a betegre. A most lezárult választási kampányban érdekes módon az MDF vetette fel a vizitdíj kérdését. Pusztai Erzsébet, a párt egészségügyért felelős politikusa többször kifejtette: a paraszolvenciát lehetne kiváltani vizitdíjrendszer bevezetésével. A párt az idősek, gyermekek és krónikus betegségben szenvedők számára állami támogatást biztosított volna a vizitdíj kifizetéséhez. Skultéty Endre, a GKI Egészségügykutató Intézetének vezetője úgy tudja, a kormány terveiben szerepel valamiféle hozzájárulás bevezetése az egészségügyi vizsgálatok után. A szakember szerint ez két szempontból is hasznos lehet. Egyrészt csökkenti a fölösleges orvoslátogatások számát – nem mindenki valós problémákkal keresi fel a rendelőintézeteket, vagy több doktort is megkeresnek ugyanazzal a bajjal -, másrészt megszünteti a potyautas-problémát: jelenleg hárommillió ember befizetése tartja fenn az egészségügyi rendszert, miközben tízmillión használják. A szakértő 500 forintos vizitdíj és a gyógyszertárakban felrótt, néhány száz forintos receptdíj fizetését tartaná szükségesnek. Valamint 5000 forintos, mindenki által fizetendő kötelező havi egészségügyi hozzájárulás bevezetését. Alacsonyabban határoznák meg a vizitdíj összegét a Central European Manegement Intelligence (CEMI) fiatal gazdasági szakemberei, akik múlt héten komplett megszorításcsomag-tervezetet vezettek elő a költségvetési nehézségek megoldására. Vizitdíj címen a szervezet 80 milliárdos bevétellel számol – ez alkalmanként 200 forintos hozzájárulásnak felel meg. Orbán Krisztián, a társaság vezetője ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet: ez csak kisebb része az egészségügyben elérhető megtakarításoknak. A taj-kártyák szigorúbb ellenőrzésével például 58 milliárd forint spórolható meg – jelenleg legalább egymillión jogosulatlanul veszik igénybe az ellátórendszert -, s további 50 milliárdot hozhat a gyógyszerkiadások megfékezése. Szlovák áthallások A vizitdíj hívei Szlovákiára hivatkoznak. Ott már 2004-től – a 19 százalékos egykulcsos adórendszer bevezetésével egy időben – fizetőssé tették az egészségügyi ellátást, és megnyirbálták a szociális segélyeket. Valójában a költségvetési egyensúly szempontjából ez hozta a nagyobb sikert. Az egykulcsos adórendszer miatt ugyanis kissé estek a kormányzati bevételek, a kiadások viszont még jobban, így Szlovákiában napjainkra 4,2 százalékra mérséklődött a költségvetési deficit, s terveik szerint jövőre 3 százalék alá csökken. A szlovák betegeknek alkalmanként 500 forintot kell fizetniük a rendelőintézetekben, de pénz kérnek tőlük a kórházi ágyak használata után, a betegszállításért és gyógyszerek kiváltása esetén is. Az új szlovák egészségügyi rendszer kidolgozásában vezető szerepet játszó négy szakértő a múlt héten szintén a magyar kormány kéretlen tanácsadójaként lépett fel. Tanulmányukban a vizitdíjat a hálapénz legalizálásaként emlegetik – egyébként csupán 100 forintos mértéket javasolnak. Fontosnak tartják a túlzott gyógyszerkiadások visszaszorítását: a britek 240 dollár értékű gyógyszert fogyasztanak el évente, a magyarok 280 dollárnyit. Ésszerűbben osztanák el a kórházi ágyakat – jelenleg ezek 40 százaléka Budapesten van -, és költségtérítés bevezetését írnák elő a félmillió ember által igénybe vett közgyógyellátásban is. A szlovák szakértők otthoni példákra hivatkozva állítják: az úgynevezett co-payment (társfinanszírozás) rendszere csak akkor lehet sikeres, ha senkivel nem tesznek kivételeket. Túl költséges ugyanis az a szemlélet, amely az egészségügyi rendszernek a társadalmi egyenlőtlenségeket kompenzáló szerepet szán. A vizitdíj Nyugat-Európában egyre természetesebb része a orvos-beteg találkozásoknak. Svédországban és Görögországban már jó néhány éve működik a társfinanszírozás rendszere, a görögöknél például negyedével csökkentve a rendelőintézetek terheltségét. Németországban és Ausztriában pedig 2004-től vezették be a kötelező hozzájárulást. A németeknél az orvosi vizsgálatért 10 eurót (2600 forintot) kell fizetni, amiért a páciens további három hónapig ingyenes jogosultságot szerez az egészségügyi rendszer igénybevételére. A még mindig magas tb-deficitre hivatkozva most pedig a Merkel-kormány további 5 euróval növelné a hozzájárulás összegét. A kancellár asszony arra hivatkozik: a lakosság a szükségesnél többet jár orvoshoz, és a kelleténél több gyógyszert írat fel – mindkét tétel végeredményben az államnak jelent többletkiadást. A németeknél egyébként a vizitdíj bevezetésével 40 százalékkal csökkent a rendelőintézeteket felkeresők száma. Bokros példa A társadalombiztosítási rendszer visszásságait – különösen a potyautas-problémát – valóban képes mérsékelni a vizitdíj bevezetése. A feketén dolgozók vagy a tb-rendszert jogosulatlanul igénybe vevők (lásd keretes írásunkat) legalább valamiféle hozzájárulást fizetnének kezelésükért. Szintén képes lehet csökkenteni az újítás a fölösleges orvoslátogatások számát: az Országos Alapellátási Intézet szerint az esetek harmadában olyan problémákkal keressük fel a doktorokat, amiket közkeletű patikai szerekkel házilag orvosolni lehetne. A CEMI felmérése szerint pedig egy átlagos honfitársunk évi húsz alkalommal keresi fel orvosát, vagyis kétszer olyan gyakran, mint a fejlett országok polgárai. Az viszont már kérdéses, hogy valóban alkalmas-e a néhány száz forintos vizitdíj a hálapénz kiváltására. Komoly veszélye ugyanakkor a vizitdíjnak, hogy azokat is visszatarthatja az egészségügyi rendszer igénybevételétől, akiknek tényleg sürgős beavatkozásra lenne szükségük. A nyugdíjasoknak, a szegényeknek – a szociológusok az átlagjövedelem fele alatt minősítenek valakit szegénynek, eszerint egymillió ember tartozik ebbe a kategóriába Magyarországon – a néhány száz forintos tétel is nagy tehernek számít, főleg ha még fizetniük kell a gyógyszerek kiváltásáért is. Utóbbi ráadásul annak tükrében is visszás, hogy a lakosság már így is egyre nagyobb hányadát fizeti a gyógyszerek árának. Immár a medicinák negyedéért teljes térítést fizetünk, s a többiét is egyre nagyobb hányadot. Az éves gyógyszerköltésnek immár csupán 60 százalékát állja a társadalombiztosítás – 1994-ben ez még 75 százalék volt. Nem túl biztatóak az eddigi tapasztalatok sem a vizitdíj bevezetésével kapcsolatban. Magyarországon eddig egyszer volt ehhez hasonló, amikor 1995-ben a Bokros-csomag részeként fizetőssé váltak a fogászati eljárások. A térítéses rendszer hat éven át maradt fenn, s 7 milliárd forint megtakarítást hozott az államnak. A lakosság fogazati állapota azonban tragikusan romlott ebben az időszakban. Szakmai kimutatások szerint a térítés bevezetésének évében 10 millióról 5,5 millióra esett vissza a rendelőintézetekben a páciensek száma, ami 2001-re lassan 8,5 millióra kúszott vissza. Sokan csak végső esetben keresték fel a fogorvost, amit mutat, hogy 1999-ben például csupán 885 ezer volt a fogtömések száma, miközben 1,1 millió fogat húztak ki. S hogy a térítési díj mennyire visszafogta a szolgáltatás igénybevételét, mutatja, hogy amikor 2001 őszén ismét ingyenessé váltak a fogmegtartó kezelések, 30 százalékkal nőtt a páciensek száma. Az akkori eredmények arról is árulkodnak: a vizitdíj életképes is lehet, de csak bizonyos jövedelmi szint fölött. Budapesten és a három leggazdagabb megyében ugyanis messze nem mutatkozott ekkora hullámzás a fogorvosi rendelőkben: ott csupán 10-20 százalékkal nőtt a forgalom a díjfizetés eltörlése után. De nem egyértelmű siker a szlovákiai vizitdíj sem: a betegforgalom ott 30 százalékkal esett, a lakosság egészségi állapotának változásáról még nem készültek statisztikák. Kárász Andor