Ipari méreteket öltöttek a letelepedési engedélyért és állampolgárságért kötött hamis házasságok Nagy-Britanniában. Az olcsónak számító magyarországi menyasszonyokra ázsiaiak és afrikaiak licitálnak.

A meghatározó brit pártok, a konzervatívok, a baloldaliak és a liberálisok körében már évek óta konszenzus van a bevándorlás szigorításának szükségességéről. Ennek következtében az Európán kívül érkezők számára jóval bonyolultabbá vált a szigetországban történő letelepedés. Az Európai Unió polgárai letelepedésének azonban egyelőre semmi nem szab határt. Így tehát az a furcsa helyzet áll elő, hogy egy román, szlovák vagy akár borsodi falucska iskolázatlan, nyelveket nem beszélő, mélyszegénységben élő lakói kedvezőbb elbírálásban részesülnek egy felső-középosztálybeli, iskolázott, angolul jól beszélő indiai, pakisztáni vagy nigériai állampolgárral szemben. Utóbbiak számára a tartózkodási engedély megszerzésének legegyszerűbb és leggyorsabb módja egy olyan személlyel történő házasságkötés, akinek már van hasonló engedélye: például egy romániai, szlovák vagy épp borsodi roma lánnyal.

A törvény adta kiskaput az érintettek is hamar felfedezték. A brit hatóságok becslései szerint az évi mintegy negyedmillió szabályszerű házasságkötés közé húsz-huszonötezer, tartózkodási engedély megszerzése érdekében kötött érdekházasság is becsúszik, ami azt jelenti, hogy minden tizedik házasság hamis. Nem nagy büszkeség Magyarország számára, hogy a szabályokkal visszaélők közt a szlovák mellett a magyar romák viszik a prímet.

Bukott „szerelmesek”

A Daily Mail még 2011 novemberében számolt be arról, hogy miként vezetett el a walesi rendőrség az oltár elől egy magyar menyasszonyt. A vád szerint a 33 éves nő négyszáz fontért cserébe készült hozzámenni egy 25 éves pakisztáni férfihoz, aki diákvízuma lejártával így próbált a szigetországban maradni. Az esküvőt a hölgy unokatestvére szervezte, a pénzt pedig a vőlegény adta át jövendőbelijének. A beszámoló szerint a letartóztatás azt követően történt, hogy az anyakönyvvezetőnek gyanússá vált, hogy noha a pár a lehető leggyorsabban össze akart házasodni, az előkészületek során egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. A kihallgatások során mindhárom érintett elismerte bűnösségét. A menyasszonyra, akinek egyébként már volt egy gyermeke, tíz hónap, segítőjére fél év, a vőlegényre pedig egy év börtönbüntetést rótt ki a cardiffi bíróság. 2010 októberében egy másik magyar állampolgár került hasonló slamasztikába, 2013 decemberében pedig szintén letartóztattak egy magyar nőt a manchesteri hatóságok, majd húsz hónap börtönbüntetésre ítélték, miután bebizonyosodott, hogy pusztán anyagi juttatásért cserébe próbált házasságot kötni pakisztáni vőlegényével.

Aligha meglepő a tény, hogy az egyre növekvő keresletre és kínálatra mára bűnszövetkezetek telepedtek rá, melyek éves bevételét sokmillió fontra taksálják a brit hatóságok. A törvény persze nem kíméli a törvényekkel visszaélőket. 2014 áprilisában a brit hatóságok – az Europol és a magyar rendőrség szoros együttműködésével – egy magyar és két pakisztáni férfit ítéltek letöltendő szabadságvesztésre, amiért azok hamis ígéretekkel csaltak Angliába három magyar nőt, akiket aztán pakisztániakkal való házasságkötésre kényszerítettek.

Noha az elmúlt egy évben nemigen érkeztek hasonló hírek a szigetországból, ez nem jelenti a visszaélések számának csökkenését. Pusztán csak annyit jelez, hogy a bűnelkövetők mára profibbá váltak és ügyesebben használják ki a kiskapukat. Május első heteiben a katari al-Jazeera televízió angol nyelvű adása kétrészes tényfeltáró riportban számolt be a virágzó kelet-európai menyasszonypiacról. Az álruhás, pakisztáni-brit riporterek által készített riport tanulsága szerint a hamis menyasszonyok többsége továbbra is Kelet-Európából, ezen belül Magyarországból és Szlovákiából érkezik a szigetországba, miközben a vőlegények jellemzően Afrikából és Közép-Ázsiából származnak. A közvetítők jellemzően brit-pakisztániak, a menyasszonyfelhajtók pedig magyar roma férfiak, akik a brit nagyvárosok, London, Manchester, Liverpool és Birmingham multikulturális negyedeiből ismerik egymást. A kapcsolat pusztán üzleti, barátságról szó sincs. A riport tanulsága szerint az ázsiaiaknak lesújtó véleményük van partnereik erkölcsiségéről, amiért azok pénzért bocsátják áruba húgaikat és lányaikat.

Melegen könnyebb

A jelentős haszonkulcsnak köszönhetően az üzlet jól profitál. A reménybeli vőlegények általában – várostól függően – nyolc-tizenhatezer fontot fizetnek a közvetítőknek, amiből a lányok mindössze négy-ötszáz fontot látnak. A tarifa terhes nők esetében – a kedvezőbb hatósági elbírálásra és az ebből következő szinte garantált sikerre való tekintettel – természetesen magasabb. A szolgáltatás összköltségéhez mérten zsebpénznek mondható összeg mégis sok kelet-európai nőnek megéri. A tőkével nem rendelkező, szegénysorból származó magyar és szlovák roma lányok számára sokszor ez jelenti a kezdőtőkét új, nagy-britanniai életükhöz.

A brit hatóságok tisztában vannak a visszaélésekkel, ezért mindent megtesznek, hogy megnehezítsék a visszaélők dolgát. A Nagy-Britanniában 2015. március 19-én életbe lépett szigorítás értelmében a fiatal pároknak immár hónapokat kell várniuk a házasság megkötése előtt. A hivatalnokok szigorúan megvizsgálják a menyasszony Nagy-Britanniába való megérkezésének és vőlegénnyel való találkozásának dátumát, és ha az eltelt idő gyanúsan rövid, visszadobják a kérelmet. Az al-Jazeera-riport szerint azonban ez a közvetítőkön nem fog ki: az utóbbi időkben saját, bérelt házaikban szállásolják el a lányokat, amíg „házasságéretté” nem válnak. Az sem jelent gondot, hogy a szigorítások értelmében a hatóságok már az esküvő utáni hónapokban is ellenőrizik, hogy a felek valóban együtt élnek-e. A közvetítők ügyelnek arra, hogy minden apróság, mint a bankszámla, postacím, a közüzemi számlák, sőt a sportklubbeli tagság is meglegyen, bizonyítva az együttélést. Ezzel együtt persze a vőlegény anyagi terhei némileg megnőnek, hiszen a lakhatás biztosításának terhe rá hárul. A menyasszonyok viszont a korábbinál kedvezőbb helyzetbe kerülnek, hiszen a fizetségük mellé így akár négyhavi ingyenes lakhatás is társul, aminek értéke szintén jelentős.

A riport tanulsága szerint mára a hamisházasság-bizniszbe magasabb szinteken is bekapcsolódtak. A pakisztáni bevándorlónak álcázott riporterek megkerestek két bevándorlási ügyekre specializálódott jónevű brit-pakisztáni ügyvédet, akik noha felvilágosították őket az efféle házasságkötések törvénysértő voltáról, hajlandóak voltak részletes útmutatást adni arról, milyen dokumentumokkal és bizonyítékokkal lehet a hatóságokat meggyőzni egy hamis házasság legális voltáról. Az egyik házasságbróker megnyugtatta vélt ügyfelét, hogy belső kapcsolatokkal rendelkezik a helyi bevándorlási hivatalban, akik tizenkétezer fontért garantálni tudják a házasság kedvező elbírálását. A közvetítő azt is javasolta ügyfelének, hogy kössön melegházasságot, mivel az ilyen esetekben a hatóságok, tiszteletben tartva az emberi jogokat, kevesebbet akadékoskodnak. Különösen akkor, ha a delikvens azt állítja, hogy a muszlim országok szigorú erkölcsei miatt halál fenyegetné, ha hazamenne.

A törvény erejével?

A Demokrata megkereste a riportban szereplő manchesteri rendőrség (Greater Manchester Police) sajtóosztályát, ahonnan azt a hivatalos tájékoztatást kapta, hogy noha a hamis menyasszonyok jelentős része valóban Magyarországról származik, jelenleg nem zajlik eljárás magyar állampolgár ellen.

Az emberkereskedelem egyébként Nagy-Britanniában tizennégy év szabadságvesztéssel büntetendő. Miután azonban a hamis menyasszonyok esetében nehéz bebizonyítani a kényszert – erről sokszor szó sincs, hiszen maguk vállalják az ügyletet –, a maximális büntetés kiszabásának esélye minimális. A manchesteri rendőrség, tájékoztatása szerint, jelenleg nem működik együtt magyar hatóságokkal az ügyek és hálózatok felderítésében.

A családi kapcsolatok létesítésével való visszaélés tényállását a magyar Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 355. paragrafusa taglalja. Ennek értelmében az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki anyagi haszonszerzés céljából, kizárólag tartózkodási jogosultságot igazoló okmány kiadása érdekében létesít családi kapcsolatot, vagy az apaságot megállapító teljes hatályú elismerő nyilatkozathoz hozzájárul, súlyosabb bűncselekmény megvalósulásának hiányában, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha azonban a jogsértés nem Magyarország területén történik, a magyar hatóságok csakis az érintett hatóságok megkeresése esetén kötelesek intézkedni.

Hasonlóra egyébként már volt példa. 2013 áprilisában a dél-magyarországi nyomozóhatóság brit közreműködéssel tartóztatott le egy férfit, aki előbb prostitúcióra, majd egy pakisztáni, valamint egy indiai férfival való házasságkötésre kényszerített két nőt. Az esett kapcsán Hágában, az Eurojust szervezésében egyeztettek a nyomozóhatóságok. Az elkövető ellen emberkereskedelem és erőszakkal elkövetett kerítés bűntette miatt indítottak eljárást. A visszaélések számának szaporodásával mindenképp üdvözlendő lenne az efféle együttműködések rendszeressé tétele. Nem csupán a bűncselekmények megelőzése, de Magyarország megítélésének védelme érdekében is.

Sayfo Omar