– Új könyve, az „A Kárpát-medence legkülönlegesebb Árpád-kori templomai” a történelmi Magyarország területén található különleges, köztük kerek alaprajzú, Árpád-korinak mondott templomokra keres magyarázatot. Mi késztette a téma kutatására?

– Fizikus vagyok, a bölcsészszakmák művelőitől eltérő képzettségem miatt egészen más szempontból közelítem meg korai templomaink kérdéskörét, és így tudok feltenni olyan kérdéseket, amelyek az ő figyelmüket talán elkerülnék. Természetesen vizsgálódásaim során a régészeti ásatások eredményeit használom, ugyanakkor a tényeket másként csoportosítom, és ezek nyomán gyakran más következtetéseket vonok le.

– Szigorúan a régészeti leletekre támaszkodik a templomok kutatásakor?

– A régészeti tények alapján kérdéseket teszek fel. Többnyire olyanokat, amelyeket az ásató nem tett meg, pedig rendkívül lényegesek lettek volna, hiszen az adott templom működésrendjét vizsgálják. Én tehát azokra keresem a válaszokat, amelyeket a templomok egy részének esetében biztosnak érzek, hiszen nagyon sok tény mutat egy irányba, más esetekben viszont több lehetséges magyarázat is felmerül.

– A történetírás szerint Szent István király előtt a magyarok pogányok voltak. Ugyanakkor a körtemplomok istenhívő népre vallanak. Mi a magyarázat?

– Az uralkodó nézet ma még az, hogy a honfoglaló magyarság kereszteletlen pogány volt és Szent István térítette keresztény hitre. Számos egyéb dolog mellett, így a honfoglaláskori sírokban talált mellkeresztek, vagy Liutprand cremonai püspök krónikája, amely arról tudósít, hogy 963-ban a pápa püspököt nevezett ki a magyar területre, valamint a kör-templomok léte ezt a felfogást cáfolja. Az István király által alapított püspöki székhelyek közül öt esetében az első szakrális épület régészetileg igazoltan körtemplom volt.

– Mi ennek a jelentősége?

– Ez az alaprajzi forma olyan tevékenységnek kínál helyet, amelynek résztvevői egyenrangúak, ha nem is feltétlenül azonos szerepűek. Ezzel szemben a hosszúházas templomok egész térrendezése egy kiemelt térrész, a szentély és a benne zajló történések, valamint egy kiemelt szerepű személy, a pap szerepét hangsúlyozza. Tekintettel arra, hogy az ezredik év körül épült biztosan királyi alapítású templomok kivétel nélkül hosszúházasok, arra kell következtetnünk, hogy a kerek alaprajzúak vagy nem ebben az időszakban, vagy nem katolikus szertartások számára készültek.

– Azaz?

– Egy, a rómaiétól eltérő szemléletű kereszténység szent helyeit látom bennük.

– Mekkorák ezek a rotundák?

– Többségük alig néhány méter átmérőjű. A legkirívóbb példa az a Somló-hegy északnyugati oldalában álló, Doba község közigazgatási területén lévő körtemplom, amelynek belső átmérője mindössze 260 centiméter. Alig féltucat ember fér el benne, különösen, ha eszközök, így oltár használatával járó szertartások helyszínének képzeljük, tehát e célra még egy kis létszámú falu esetén is szűk lenne.

– Akkor vajon miképpen használhatták őket?

– A válasz magától adódik, ha valaki ellátogat a környei templom romjaihoz a település határában. Ennek szentélye és hajója kerek, s az utóbbi kellős közepén egy 180-szor 180 centiméter alapterületű, négyzetes oszlop alakú, derékmagasságú kőépítmény található. Az épület erőközpontjában áll, és akkora, hogy rá lehet feküdni. Ha felidézzük, hogy a késő ókor szentélyei közül számos, különösen Aszklépiosz orvosistenéi, kinyilvánítottan gyógyító szereppel bírt, valamint hogy a kora keresztény egyház a betegekkel való törődést beágyazta teológiai üzenetébe, és az antikvitás gyógyító módszereit saját templomaiban is alkalmazta, akkor a körtemplomok zömében gyógyító helyeket kell látnunk.

– Ez a feltételezés miért váratott magára ilyen sokáig?

– Talán azért, mert a környei templom ásató régésze is tudta, hogy az adott kőépítményt nem azonosíthatja oltárként, mivel a templom hajójában áll, míg a római rítusú templomokban annak helye a szentélyben van. Az viszont feltehetően kívül esett a számára lehetséges válaszok körén, hogy az épület talán nem katolikus templomnak készült. Ezért jobb híján a boltozatot tartó oszlop lábazatának azonosította a kőépítményt. Pedig a közelben avarkori sírokat találtak, így kézenfekvő lett volna az Árpád-kor elé keltezni az épületet. Ehhez persze vállalni kellett volna mindazon következtetések levonását, amit ez kikényszerít.

– Hány körtemplom állhatott az Árpád-kori Magyarország területén?

– Szilágyi András közel százötvenet gyűjtött össze, és a magyarországi történetírás állapotát minősíti, hogy ezt a fontos munkát egy orvosnak kellett elvégeznie. A régész- és történésztársadalomnak nem fűlött a foga ezek alapos összeírásához, mert az eredmények szükségszerűen összezúzzák a fennálló történelmi képet.

– Százötven körtemplom… Sok ez vagy kevés?

– Ez a szám csak az alsó határ. Ennyit biztosan megtaláltak. Gondos Béla és jómagam néhány hosszúházas templomról igazoltuk, és többről sejtjük, hogy eredetileg kerek alakúak voltak, csak átalakították őket. Közéjük tartozik a dobai is. Másrészt a körtemplomok területi eloszlásának elemzése felfedi, hogy a Dél-Alföldön, Tolnában, Somogyban és Baranyában jóval kevesebb van belőlük, mint az ország más területein. Mivel ezek török hódoltsági területek voltak, jó okkal feltételezhetjük, hogy nem az építési kedv volt kisebb arrafelé, hanem a pusztulás nagyobb.

– Azt állítja, hogy a középkori Európában sehol nem voltak ilyen számban körtemplomok, mint nálunk, ezért ezeket magyar sajátosságnak tartja.

– Több olyan középkori templompár is van (például Bény, Ják, Vasvár, Vésztő-Mágorhalom), ahol hosszúházas és kerektemplom áll vagy állt egymás közelében. Az ásatások tanúsága szerint minden esetben a körtemplom a régibb. Számos példáját ismerjük, hogy kör-templomot hosszúházassá alakították vagy lebontották. Fordított eset nem ismeretes. A kerek alaprajzi forma feltehetően nemkívánatossá vált az Árpád-kor második felében, aminek nyilvánvaló oka a hosszúházas templomokat igénylő liturgia előretörése lehetett.

– A történelem tanítása szerint az ősibb emlékeket egy új kultusz nem mindig rombolja le, hanem olykor csupán átépíti, átnevezi, ahogy például az egyiptomi-görögrómai folyamatnál látjuk. Lehet, hogy itt is ez történt?

– A római katolikus egyház I. Gergely pápa útmutatása nyomán nem rombolta le más kultúrák szakrális helyeit, hanem úgymond megszentelte őket és saját céljaira alakította át. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy ennyi körtemplom nyomát még ma is megtaláljuk többnyire erősen átalakítva, jó néhány rotunda pedig jelenleg is áll a Kárpát-medencében.

– Vannak-e ilyen szempontból különleges hosszúházas templomok?

– Szerencsére igen, így ez a típus is rámutat a fennálló történelmi kép tarthatatlanságára. A Balaton-felvidéki Dörgicsén egy ikertemplom áll: két olyan épület, amelyek egyik fala közös.

– Vajon miért építették hozzá így a második templomot az elsőhöz?

– Amíg ehhez a kérdéshez ragaszkodunk, nem kaphatunk jó választ. Mindkét templom szentélye ugyanolyan széles, mint a hajója, ami ellentétes a kor építési gyakorlatával, amely a hajónál keskenyebb és alacsonyabb szentélyt használt. Ez már önmagában nehezen teszi elfogadhatóvá, hogy Árpád-kori templomokat lássunk bennük, ahogy ezt a mai tudományos álláspont tartja. Bár jelenleg a szentélyeikben vannak oltárkövek, Éri István, az ásató régész azt tapasztalta, hogy ezek nem az első építési időszak idején kerültek oda, abból ugyanis nem tudta igazolni oltárok meglétét. Egy római katolikus templom szentélyéből nem hiányozhat az oltár, benne a védőszent és legalább még egy szent ereklyéjével. A felsődörgicsei templomok tehát nem római rítusú misék celebrálása számára épültek, ráadásul az Árpád-kor előtt, és csak utóbb váltak azzá. Ezt a feltételezést több más építészeti jel, például az Árpád-kori templomokétól eltérő alaprajz, vagy ablakelrendezés is megerősíti.

– Kutatásai nyomán milyen kép rajzolódik ki a honfoglalás korának vallási viszonyairól?

– A Kárpát-medencében nagy számban álltak keresztény templomok már István király uralkodása előtt is, nyilvánvalóan azért, mert az itt élők használták őket. Ezek döntő többsége azonban még nem római vagy bizánci keresztény szertartásrendű volt, erről építészeti jellemzőik tanúskodnak. Árpád népének is legalább egy része keresztény volt, bár talán nem római katolikus. A szentistváni fordulat a kereszténységen belüli irányváltást jelenthetett csupán, a római rítus előtérbe helyezését.

– Milyen lehetett az ősmagyar kereszténység?

– Nem tudjuk. A történelem eltüntette azt a kerek világlátású kereszténységet, amelynek nyomát már csak körtemplomaink romjai őrzik. Egyes történészek részéről még ma is hatalmas nyomás nehezedik a régészekre, hogy a hamis történelmi képhez igazodó kormeghatározásokat adjanak a sorból kilógó építészeti jellegzetességekkel bíró templomokra, különösen a rotundákra.

– Miért csak kevéssé ismert templomokkal foglalkozik könyvében?

– Éppen azért, hogy minél többen megismerjék őket! Ha valamelyik nyugat-európai országban állnának a tárgyalt templomok, akkor az ötcsillagos látnivalók között szerepelnének különlegességeik miatt. Színvonalas kiadványok sora ismertetné őket, és az emberek tudnának róluk. Nálunk az ismeretlenség homályában tengődnek, holott kiemelkedően fontos tanúi történelmünknek, ezért mindenkit arra biztatok, hogy látogassa meg ezeket az épületeket. A szemüknek higgyenek, ne az ismertető tábláknak, és tapasztalják meg ezeknek a szent helyeknek a tényleges gyógyító erejét!

Szakács Gábor