Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. A címét Budaváriné adta meg. Az első beszélgetés után szinte megsajdult a szívem: ha 1938-ban végigmegy egy irodalomtörténész a faluban, elkezdi kérdezni a Nagy testvéreket, Huszár Bélát, valamelyikük elmondja, hogy Budavári Jancsit meg Bartos Jóskát is felírta a csendőr és megkeresi őket … akkor ki lehetett volna nyomozni a teljes igazságot, és talán Latinovits sem „gyűjtött volna erőt Szárszón” az öngyilkosságához (előtte átjárt Szemesről, Szárszón konyakozott, és virágot vitt Attila első sírjára) és B. Nagy László újságíró sem Szárszón vetette volna magát a mozdony elé – vagy talán nem is lettek volna öngyilkosok … Ez egy „példa” lett… Mint Goethe műve, a Werther keservei. Öngyilkossági hullám indult el utána.

Pesti Juci nénihez és lányához, Verához is elmentem. A 91 éves Juci néni (Pesti Sándorné Csincsák Júlia) elmondta, hogy édesanyja Móring Mária volt, Sándornak, az étterem- és panziótulajdonosnak a nővére. Államosították az egész épületet, abból lett a mai állomás. Náluk kártya- és biliárdszobák voltak, szállodai szobák, étterem, söntés, jó forgalma volt a vasút mellett, különösen nyáron. Az értelmiség odajárt kártyázni, biliárdozni, beszélgetni. Az állomás kis épület volt az északi, part felőli oldalon. Pesti Vera elmondta, hogy 1942-ben született, 1960-ban érettségizett és akkor még északon volt az állomás, és egy sínpár volt, csak a Móring étteremből lett állami utasellátó, és a szobákból SZOT-üdülő. A hatvanas évek közepe táján alakították át az épületet nagy állomásépületté, s akkor készült a második, kitérő sínpár. Addig csak egy volt. Elmondta: úgy tudja, hogy Makai, Eta férje, egy ügyvéddel volt társ – talán a Palota-panzióban is, mely a part közelében volt. Etelka 1940 körül adta el. 1937. november közepén azért vették ki a Horváth-villát bérbe, mert teljesen beázott Eta panziója. A múzeum épületét, a Horváth-villát 1955-ben államosították és később múzeum lett. 1972-ben nyitották meg. Édesanyja 18 évig volt múzeumgondnok, lányával együtt. Nagyon sok újságot, cikket adtak nekem, „Kritikákat” főleg, sok József Attila-cikkel, például a Szieszta Szanatórium nővéreinek 1972-es visszaemlékezéseivel, aminek most nagy hasznát veszem, és hálás vagyok érte. S még egy nagyon hasznos információ tőlük: úgy tudják, Nagy László él, Balatonfüreden, a szívszanatóriumban nyugdíj mellett laboráns, régen átköltözött Füredre. Utána elmentem Ázsóth Gyula nyug. iskolaigazgatóhoz, aki általános iskolai magyar-történelem szakos tanár, szakfelügyelő és igazgató volt, s jól ismerte Kiss Ernőt, aki 1937-ben a református elemi iskola igazgatója volt. Szárszó református község – Makai Zsuzsa, Attila unokahúga hozzá járt. Kiss Ernő ott volt József Attila temetésén – az ő növendékei énekeltek. Sőt, ő zárta le imával a szertartást a sírnál, mert a református pap, Fülöp Mihály, amikor Ignotus Pál előlépett, hogy beszéljen – váratlanul otthagyta a sírt, mivel ezt nem jelentette be neki. (Persze azért a csendőrök is beszélhettek az őszödi pappal – 3 község tartozott hozzá, még Szemes is, – hogy ne engedjen szónoklatokat. Mert nem szokás a nyitott sírt papnak otthagyni.) De Kiss Ernő „preoráns” tanító volt (ami szó szerint előimádkozó, valójában helyettesíthette a lelkészt esküvőnél, keresztelőn, temetésen, kicsi falvakban – palást nélkül; mondta Ázsóth igazgató úr. (Talán ezért írta egyszer a Magyar Nemzet később, hogy Kiss Ernő temette.) Jolán kérte Kiss Ernőt, hogy mivel nincs görögkeleti lelkész a közelben, kérje meg a falut is ellátó (filianak, leány-egyházközségnek számított Szárszó) őszödi református papot, temesse el az öccsét. Kiss Ernő kérte meg a temetésre Fülöp Mihályt – tehát nem igaz, hogy nem tudta, hogy József Attila költő, mint ahogy később állította. (Ezek szerint csak az öngyilkos, megtévedt „magánzó” emberről beszélhetett? – mert ezt mondta a prédikációjában.) Egy érdekességet is elmondott Ázsóth igazgató úr: Farkasházy Tivadar egyik szárszói estjén Faludy György nyilatkozta a helybeli kábel tv-nek, hogy ő itt volt Attila temetésén, a katolikus pap magasra tartotta a keresztet, a gyerekek – nyilván ministránsok – mentek előtte stb. Ázsóth odament a tévésekhez, hogy le ne adják ezt, mert református temetés volt, se kereszt, se ministráns nem volt. – Megkérdeztem az igazgató urat: Hol volt régen a posta? – mert érdekelt, hol adta fel Attila a leveleket, és Cserépfalvinak a 3 könyvet csomagban; közel volt-e hozzájuk? – A Fő utca és Posta utca sarkán – felelte. Azaz: közvetlenül az állomás közelében, a sorompó másik végén – ha a Móring éttermet számítjuk. A Horváth-villától, Attiláéktól 5 percre. (Ma az állomásépületben van a posta, a falu felőli bejárattal.) – Szoktam sakkozni Csapláros Imre bácsival is – hozta elő az igazgató úr. – Ismerte Csapláros doktort? – csodálkoztam. – Hogyne! – válaszolta. – És nem szoktak arról beszélni, hogy ő volt a halottvizsgáló? és Attila haláláról? Ázsóth: Nemigen. (Valahogyan igyekezett elkerülni ezt a témát.) – Tudja, mit jelent ez? Hogy valami nagyon nagy susmus volt! A csendőrök is nagyon gyorsan le akarták zárni az ügyet! Ezután a régi bakterházba – a mai MÁV szolgálati lakásba – mentem, a kórházból hazajött 84 éves Schrenk László nyugdíjas vasutashoz (született 1921. októberében). Kérdeztem, ismerte-e az akkori baktert, Zábó Károlyt, vagy az ott segítő vasúti munkást, Bóza Jánost. – Bóza? Élt akkor (K. E.: amikor 1964-ben idekerült Schrenk) az az ember, aki akkor málházó volt … a tehervonatnál … rakta ki az árut … József Attila … onnan jött, a falu felől, és valószínű át akart bújni a vágányon. Nem öngyilkos lett! Úgy akart átbújni … a túlsó oldalra! … Ezen az oldalon … itt rakják ki az árut, az innenső oldalon, és ugye, a mozdonyvezető innen figyel, ugye, hátra. (K. E.: kérésemre elmagyarázza, hogy a mozdonyvezető jobb oldalon van, a fűtő balra, tehát itt, Kanizsa felé menve, az állomás és tó felé látott, ha kinézett) – na most, amikor látta, hogy kész az árukezelés, nyilván megindult és pont akkor lehetett alatta … – A két kocsi közt! Ott mászott át, és meglökte a fejét a … – Igen, ott, az a csavarkapocs, az megüthette úgy a fejét, hogy szegény akkor … akkor … – A csigolyáját is kitörte, hát olyan erős az a csavarkapocs? – Hogyne! Hát én sokat akasztgattam rá a vonaton. Amikor összeér a kocsi: rádobni! Az olyan erős, hogy az csoda, még elég fölemelni … mer’ ugye az (a horog) így meg van hajolva, és akkor úgy rádobják, és ez itt lógott (a másik kapocslánc), és az nekimehetett … Én úgy mondom, ahogy a Bóza bácsi annak idején mondta nekem, hogy úgy történt! … és akkor ő … akkor kivették … a Bóza … ő takarta le a vasúti térképpel a holttestet. – Kicsoda? Bóza? – Igen, a Bóza … József Attilát ő takarta le a Nagy-Magyarország régi vasúti térképével… Én is arra következtettem, hogy itt valami véletlen baleset volt, tetszik tudni! Nem öngyilkosság! – Miből következtette? – Abból, hogy ő alábújt! Mert hogyha öngyilkos akart volna lenni, akkor a mozdony elé … és állt a vonat! … és közbe ugye, nem vette észre, mert az ellenkező oldalról jött, nem vette észre azt, hogy jaj, már adják a jelzést, hogy indulhassunk! – És még valami: nem fütyült a vonat. – Ilyenkor nem szokott fütyülni. – Pedig köteles, ha indul! Jelezni kell, és fütyülni! – Hát lehet, hogy nem fütyült, tényleg. – Mert a mozdonyvezető azt gondolta, hogy hát három perc … indulás! – Sípjelzést tett. (K. E.: A féket ereszd meg gőzsípjelzést) aztán a vonatkísérők is ott voltak, felugráltak és azután indult. – Egy könyvben Garamvölgyi is foglalkozott vele. – … a Garamvölgyi volt itt többször, aztán nézte … itt valahol az ablakunk előtt volt az a baleset, itt … – Az átjárónál! – Nem, ezen innen … (K. E.: mutatta, kicsit Nagykanizsa felé, ott vannak az ablakaik – tehát Garamvölgyi elhiszi, hogy pár métert „tolta” a szerelvény a holttestet, amint hazudják egyes jelentésekben: 10-15 m-t vonszolta – de akkor kerékroncsolásnak is kellett volna lenni, és nem rajzolta volna a mérnök a holttestet az átjáróra helyezve! – és mutatott az ablakaik felé Schrenk László) … és abból következtetek, hogy lehet, hogy át akart bújni, és megnézni a vonatot, hogy mikor megy … – Sétálni akart … – És itt tudott csak átmenni … itt tudott volna átjutni, de sajnos közben megindult a vonat … sajnálom, mert tényleg egy olyan nagy koponya volt ez a gyerek, hogy … kár érte, kár … – Budaváriné most nekem azt mondta: dehogy ugrott az alá!, a férje is a tv-ben azt mondta: át akart bújni … – Én arra következtetek, ahogy elmesélte nekem a Bóza bácsi … lehet, hogy csak az állomáson be akart jönni, körülnézni, hogy mi van … Lehet. Mert ugye, itt lehetett átmenni a Balatonhoz … nem várta meg, hogy: na, megy-e, nem megy-e. – A ferencvárosi pályaudvaron …vonatok közt mászkált… – Na igen, éppen ez az, gyerekkorában ezt már csinálta, tehát akkor neki nem esett nehezére, az, hogy: jaj, alábújok, és akkor átbújik. … Én vonatkísérő is voltam, sokat akasztgattam és közéje bújtam, és akasztottam rá … (K. E.: a csavarkapcsot a vonóhorogra!) … 41-ben kezdtem a vasutat, előtte nyomdász voltam, de hát ez nyugdíjas állás … voltam pályamunkás, vonatkísérő (fékező). Az ütköző alatt van egy fogantyú. Amikor alája bújik, azt meg kell fogni, és úgy kell alábújni, még ha nincs is másik kocsi mögötte … Mert ha jön, közeledik a másik kocsi, alatta bújik át. És akkor, ha összecsapódik, megfogja azt a fogantyút s akkor nem csapja össze az ütköző … ma már nem kell fékező. A villanyvonatnál légfékkel fékeznek, az egész be van kapcsolva. – Milyen jelzés volt: a féket ereszd meg? – Ja igen, az kézi sípszó: tá-ti-tá. – Vagy pedig zsinórral is lehetett jelezni? – Zsinórral? Hát a zsinórral meghúzza, és az adja a gőzfüttyöt … és akkor fütyül. – Hát akkor mozdonyfütty az volt! – Ezek szerint volt. Csak akkor már bent volt a két kocsi közt. – A két kocsi közt, és az megrántotta … késő volt, és akart kibújni, de megrántották. – A válla leszakadt. Valamibe kapaszkodhatott, és az elrántotta. – Az lehet, mert amikor összeér a két ütköző, akkor lazák a csavarkapcsok, s amikor megrántja, akkor megfeszül … ahogy megrántotta a mozdony, kirántotta … a kezét … – Bóza magának úgy mondta, hogy álló vonat vagonjai közé ment be, és azután indult … De úgy jelentették, hogy alávetette magát. – Á, fenét! … ez baleset volt, bizony … Mindenhol, ahol baleset van, aki a balesetet okozza, az úgy próbálja magyarázni, hogy ő kihúzza magát: Nem én voltam az oka, hanem az az illető, aki alámászott! – És milyen volt a fékezés, a féket húzd meg jelzés? (K. E.: Akkor még nem volt meg a kis füzet a könyvtárból a jelzésekről.) – Az három rövid: ti-ti-ti. – Olyan jelentések vannak: a mozgó vonatnak alávetette magát. – Mozgó vonatnak alávetette magát? Egy mozgó vonatnál csak alábújni lehet! Az nem lehet, hogy odaugrok! Meg, aki aláveti magát, akkor a kerék közé! … – De nem keresztbe esett, hanem előre… – Akkor a csavarkapocs ütötte meg, … mert hogyha keresztbe, akkor a kerék vitte volna el … és összetörte volna… de így … vagy egy lelógó alkatrész… Ha hosszában feküdt, a vágányon, akkor már közötte volt, és ahogy megindult a vonat, valami alkatrész megvágta, és így hoszszában, elterítette a vágánnyal párhuzamosan. … – Pontosan! – De hát akkor ez nem alávetette magát! … És ha öngyilkos akar lenni, akkor nem bújik be középre, hanem megmarad a szélén, és ráfekszik a vágányra, és akkor körösztülmegy a hasán vagy a nyakán, aki öngyilkos akar lenni: odateszi a fejét! Schrenk Lászlóval tovább beszélgetve elmondta, hogy egy igen öreg, 94 éves volt csendőr nemrég, pár éve halt meg Szárszón, Rákos János volt a neve – a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségébe is jártak néha Kaposvárra. Rákos mesélte neki, hogy ő volt akkor megbízva József Attila megfigyelésével, beszélgetett is vele, s ő nagyon jó véleménnyel volt róla. Megköszöntem az információkat és hazahoztam az értékes „öregek emlékeit”.

(folytatjuk)