Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A kormány nagyívű családtámogatási programjáról sokan és sokat írtak (és fognak még írni) rövid és hosszú, átfogó vagy egy-egy részletre kiterjedő elemzést. Én ezúttal csak egy apró technikai hozzászólást tennék. 

Fotó: vhpicstock/shutterstock.com

Ellenzéki politikusok sérelmezték – akik szívesen küzdenek a házasság intézménye ellen, ha heteroszexuális és érte, ha homoszexuális párokról van szó –, hogy a 10 milliós hitelt csak házasok vehetik fel. 

Általában azok a párok nem kötnek házasságot (és eshetnek így el a támogatástól), akik úgysem terveznek hosszú távra (az ő esetükben nyilvánvalóan értelmetlen is a gyermekvállalás támogatása) vagy számukra a házasság „csak egy papír”, nem jelent semmi többet. Nos, ha nekik ez pusztán egy értelmetlen, bürokratikusan megoldható probléma, akkor nem értem, mi gátja volna a kamatmentes hitel felvételének: mindössze el kell menniük egy hivatalba, két tanú jelenlétében aláírni egy okiratot, és kész. Nem kell rokonokat hívni, fehér ruhába öltözni vagy legénybúcsút tartani.

Ha a házunkat akarjuk eladni, arról is beszerzünk papírokat: ügyvédhez, földhivatalba, bankba megyünk. Ha a vállalkozásunknak veszünk föl kölcsönt, ahhoz is igazolásokat, cégkivonatot, aláírási címpéldányt kérnek. Nem kötelező felvenni egy hitelt, elindulni egy pályázaton, elvállalni egy állást, de ha akarjuk, akkor bizonyos formai elemeknek meg kell felelni (folyószámlát nyitni, erkölcsi bizonyítványt igényelni stb.). Ezzel bizony macera van, ügyintézés, idő. Ilyen a házasság is. Ha kell a pénz, érdemes azt a néhány papírt elintézni. 

Évekig együtt élni valakivel, gyereket szülni és nevelni szép és felelősségteljes, de annyira már nem fontos, hogy egy papírt aláírjunk miatta? Ha veszünk egy autót, akkor is a nevünkre íratjuk, senki sem hőbörög ezen a bürokrácián, és nem mondja, hogy „papír nélkül is összetartozunk” vagy „bár tudok vezetni, használom is az autót, de még nem vagyok elég érett arra, hogy a nevemre írassam”. 

Akik pedig úgy gondolják, hogy a házasság nem pusztán egy szerződés, hanem olyan kapocs – neadjisten szentség –, amivel két ember összeköti az életet, azok úgyis összeházasodnak, és így nyernek jogosultságot.