Davosban zajlik a Világgazdasági Fórum, ahol Soros György, a bevándorláspárti tőzsdespekuláns ismét felszólalt, sőt brüsszeli bürokratákkal is találkozott. Természetesen a találkozó tényén kívül semmi mást nem tudni. Soros nem először szólalt fel Davosban, tavaly például arról beszélt, hogy Európának többet kellene befektetnie Afrikában. A humanitárius álca persze nem szolgál mást, mint a spekuláns afrikai érdekeltségeinek további erősítését, amelyet korábban részletesen feltártunk.

Mivel Európa meglepő módon feltételekhez, így a migráció lassításához köti a befektetéseit, úgy tűnik, Soros Kínában látja a megoldás kulcsát, így információink szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány afrikai gazdasági vezetők képzését támogatja Kínában.

A végső cél a korlátlan afrikai gazdasági és politikai befolyás. A módszere egyébként döbbenetesen sablonszerű. A kínai vezetést támadja, a demokrácia és a nyílt társadalom jegyében, közben feltelezhetően a kínai cégek afrikai befektetéseiből hasznot húzhat.

A milliárdos most egy zárt vacsorán beszélt, ahol azt mondta, Kína precendens nélküli dolgot csinál a kibermegfigyelő rendszerrel, ami tökéletesen alárendeli az egyéni szabadságot a pártállamnak. Ugyan ez még nem működik tökéletesen, de szerinte az út már látszik.

Bizonyítékképpen tekintsük át Kínai eddigi, döbbenetes mértékű befektetéseit Afrikában. Nem csoda, hogy ennyi pénz esetében Soros is megjelenik a játékban.

Kína befektetései Afrikában

Bevezető tények

  • Kína kereskedelmi volumene Afrikában a 1990-es évek végétől 2017-ig elérte a 170 milliárd amerikai dollárt (146,4 milliárd eurót), ami évi tízmilliárd dollár gazdasági volumennek felel meg;
  • Kína az Egyesült Államokat és az egykori gyarmatosító nagyhatalom Franciaországot megelőzve ma már a legfontosabb kereskedelmi partnere Afrikának (Amerikát 2009-ben előzte meg);
  • Kína kereskedelme Afrikával 2014-ben még csak a globális összes kereskedelem 5 százalékát adta – Kína és Afrika együtt a világnépesség 35 százalékát adja, vagyis van még potenciál.

Főbb fejlesztési és gazdasági területek

Technikai infrastruktúra, közlekedéshálózat:

  • Kína a következő három esztendőben (2019–2021) összesen 60 milliárd dollár értékben kíván befektetéseket tenni Afrikában (ennek tényét Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke 2018. szeptember elején a Kína–Afrika Fórumon jelentette be);
  • Kína Afrika-szerte szerepet vállal kormányzati épületek, futballstadionok, vasutak, repülőterek, laktanyák és finomítók üzemeltetésében;
  • Kína megépített 5000 kilométernyi vasutat és hasonló hosszan utakat, továbbá 14 repülőteret, tíz kikötőt, 34 erőművet és összesen 800 ezer fő befogadóképességgel számos stadiont;
  • Zambiában, Etiópiában, Gabonban, Kamerunban és Ghánában a gátak kínai gazdasági segítséggel épültek;
  • az infrastruktúra-építési programoknál még az a jellemző, hogy azokat kínai cégek hajtják végre, és kínai munkások dolgoznak a helyi cégek és a lakosok helyett (a kínai Kereskedelmi Minisztérium jelentései szerint 2015-ben a kínai cégek 50 milliárd dollárnyi munkálat kivitelezésére szerződtek Afrikában);
  • Afrikában a közvetlen kínai befektetések 27 százaléka az építőipar szektorához kapcsolódik.

Agrárképzés, vidékfejlesztés:

  • az agrárium területén Kína 22 oktató-előadó és demonstrációs centrumot hozott létre, ehhez több mint 10 ezer oktatószakembert küldött Afrikába, hogy megosszák tudásukat, több száz képzést és tanfolyamot szervezve;
  • jelentősek a kínai földvásárlások is: a China Africa Research Initiative (CARI) kutatásának 2016-is adatai szerint a kínaiak közel 253 ezer hektár földterületet szereztek meg, elsősorban Kamerunban – a kutatás ugyanakkor azt is megállapította, hogy a kínai földvásárlás folyamata lelassult az utóbbi években (alapvetően termelési beruházásokról van szó).

Orvoslás, egészségügy:

  • egészségügyi területen is aktív Kína: eddig összesen 68 maláriakezelő központot és több mint 200 orvosi segélyszolgálatot állított fel – 1963 óta Kína 42 orvosi csapatot küldött a kontinensre, amelyek 40 országban 18 ezer embert kezeltek;
  • a nyugat-afrikai Ebola-járvány (2013–16) menedzseléséhez Kína 120 millió dollár értékű pénzügyi, technikai, anyagi- és emberierőforrás-támogatást nyújtott (pl. charter repülőjárattal mobil laboratórium elszállítása Sierra Leonéba, százágyas kórházközpont létrehozása Libériában stb.);
  • Elefántcsontparton, Gagnoa városában stratégiai kórházat létesítettek mintegy 50 ezer helyi lakos orvosi ellátásának segítése céljából (a kínai egészségügyi beruházás összértéke elérte a 4 millió dollárt)

Urbanizációs fejlesztések – városok létrehozása, fenntartása:

  • Afrikában a kínai befektetők városokat is finanszíroznak, például Angolában egy egész várost épített fel a China International Trust and Investment Corporation nevű állami befektetőtársaság Luandától, az ország fővárosától 30 kilométer távolságra, összesen közel 9 négyzetkilométer nagyságú területen, ahol a tervek szerint 750 bérház mintegy 200 ezer lakos számára biztosít majd helyet;
  • Dél-Afrikában a Shanghai Zendai Group „Afrika New Yorkját” tervezi, amit a következő 15 évben nyolc milliárd dollárból kíván felépíteni a johannesburgi gazdasági metropolisz közelében, 200 ezer új munkahelyet teremtve;
  • Marokkó és a kínai Haite csoport között 2016-ban megállapodás született egy 300 ezer fő (alkalmazottak) befogadására alkalmas iparváros felépítéséről Tangiers, az ország ötödik legnagyobb városa közelében.

Energiaszektor – lelőhelyfeltáró tevékenység, bányászat:

  • az olajimport Afrikából (elsősorban Angolából, Nigériából és Szudánból) Kína teljes nyersolajimportjának 20 (más források szerint 30) százalékát teszi ki;
  • a kínaiak új olaj- és gázlelőhelyeket fedeztek fel olyan országokban, mint Uganda, Ghána, Mozambik és Tanzánia – de olaj- és gázmezők feltárását tervezik Maliban, Sierra Leonéban és Kenyában is;
  • Afrikában a kínai közvetlen befektetések 28 százaléka a bányászathoz kapcsolódik.

A gyártótevékenység földrajzi áthelyezésének kérdése:

  • Afrikában már 3200 kínai vállalat rendelkezik fiókteleppel;
  • a világ „gyártóközpontja” egyelőre a dél-ázsiai térség (és Európa) marad, a kínaiak legalábbis részben saját maguknak teremtenek munkahelyet Afrikában, bizonyos stratégiai területeken (pl. az egészségügyben, agrárszektorban) hangsúlyt helyeznek a tudástranszferre is;
  • az infrastruktúra-építést kínai cégek végzik, és a pekingi egyetem új strukturális gazdaságtannal foglalkozó központjának (kínai vállalatok véleményét megkérdező) kutatása szerint a felmérésben résztvevő, 62 külföldi befektetésben érdekelt kínai cégből csak kettő nevezte meg Afrikát kívánatos desztinációként.

Hitelnyújtás, hitelek visszafizetése:

  • Kína kétféle módon nyújt hiteleket Afrikának: kamatmentes hitelekkel és alacsony kamatozású kölcsönökkel (utóbbiaknál az éves kamatláb 2 százalék);
  • Kína 2018 márciusában bejelentette, hogy eltekint több mint húsz afrikai ország kamatmentes kölcsönének visszafizetéséről;
  • ennek a ténynek tőkepiaci értelemben nem ellentmondva, a következő három évre tervezett 60 milliárd dolláros kínai befektetés jelentős része is kölcsön: a kamatlábak lejárata (a hiteltartozások huzamgörbéje) Kína befektetési és beruházási döntéseinek alapja, és a piac várakozásait is tükrözi.

Összegzés

  • Kína afrikai befektetéseinek fő mozgató oka, hogy általuk is fűtsék a kínai gazdaságot: Kína most a legfontosabb feltörekvő piaci országnak számít a közel azonos népességű India mellett, növekedésének fenntartása létérdek, hiszen a kínai gazdaság „jólléte”, vagyis megfelelő iramú fejlődése egyre jelentősebb hatást gyakorol a világpiacokra;
  • a terjeszkedésnek a gazdasági okokon túl politikai motivációi is vannak, vagyis Kína szeretné kiterjeszteni geopolitikai befolyását, ezt már jól tükrözik extenzív ágazati beruházásai is;
  • nagy kérdés, hogy Afrika egy része a korábbi ázsiai fejlődés útjára tud-e majd lépni pl. Kína segítségével, vagy a demográfiai robbanás és a földrajzi, környezeti változások és a mindezzel összefüggésben alakuló gazdasági helyzet reménytelensége miatt mind többen kényszerülnek elhagyni szülő- és lakóhelyüket az évszázad végére 4 milliárd fősre duzzadó kontinensen.

Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg, azt erre a linkre kattintva érhetik el.