Kelták, szentek, halottak

„Magyarországon halottak napja van, nem Halloween!” (újkori magyar népi mondás)

Illusztráció: P Maxwell Photography/shutterstock.com

Nagy a zavar a fejekben ilyentájt, október és november gyertyákkal és töklámpásokkal ékesített fordulópontján. A már amúgy is meglévő zavart pedig csak tovább fokozzák azok az öntudatos honpolgárok, akik ilyenkor jönnek rá arra, hogy ők biza meggyőződéses katolikusok. Igyekeznek is gyorsan pálcát törni mindenki felett, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Nosza, hát siessünk akkor eloszlatni néhány tévhitet!

Mi mikor van? Mi miért van?

A legfontosabb tévhit abból ered, hogy bizony az emberek túlnyomó része mind a mai napig nem tudja, melyik ünnep, illetve népszokás mikor van és miért van? Úgyhogy először ezt tegyük tisztába!

A főleg angolszász nyelvterületen, azok közül is elsősorban Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban megtartott Halloween október 31-én van. Ami nálunk, Magyarországon egy új keletű népszokás, az náluk komoly hagyományokkal rendelkező ünnep. Eredete az ősi kelta időkig nyúlik vissza, amikor is október 31-én megtartották a kelta napisten ünnepét, a samhaint. Ez egyben a kelta Újév napja is volt. Érthető hát, hogy akárcsak majd minden kultúra, ők is nagy örömködésekkel, hatalmas bálokkal, evés-ivásokkal léptek át az óévből az újévbe. Hatalmas tüzeket is gyújtottak, melyek zsarátnokait szétosztották egymás között, hogy senki házába ne költözhessen be egyetlen ártó szellem sem.

November elsején a római katolikus anyaszentegyház mindenszentek ünnepét üli. Ezen a napon ünnepli a küzdő Egyház (Ecclesia militans), azaz az élő hívők közössége a megdicsőült Egyházat (Ecclesia triumphans), azaz Szűz Máriát, a szenteket, és a mennybe jutott összes megdicsőült lelket. Eredetileg pontosan a kelta pogány ünnep krisztianizálása miatt tűzték ki ezt a főünnepet erre a napra, mára azonban e kettő még azokon a területeken is különvált, ahol megtartják a Halloweent.

November másodika halottak napjának ünnepe. A római katolikus anyaszentegyház, a már fentebb említett küzdő Egyház (Ecclesia militans) e napon emlékezik meg a szenvedő Egyházról (Ecclesia patiens), azaz azokról a hívekről, akik már meghaltak, de még a tisztítótűzben vannak. Az élő Egyház tagjai azért imádkoznak, hogy ezek a bizonyos lelkek minél hamarabb elérjék a teljes megtisztulást, és a mennybe kerüljenek.

A fentiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy felesleges minden aggodalom. Október harmincegyedike ugyanis nem eshet november elsejére, ahogyan november elsejét sem veszélyezteti semmilyen formában november másodika. Természetesen a fenti ismertető igencsak vázlatos. Amennyiben valaki e három ünnepnek a részletes és teljes történetére kíváncsi, ne legyen rest, olvasson utána!

Kéretik némi rugalmasság!

Az újdonáns népszokások tekintetében pedig kéretik némi rugalmasság. Annál is inkább, mert a Halloween-ellenzők táborának kedvéért most a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány igen ősi, római kori, sőt, annál is régebbi kelta települést, úgymint Borjas, Domahida, Bodrogkeresztúr, Szentpéterszeg, Ó-Buda, Szőny, Szombathely, Tétény, Kelenföld, Érd. No és persze ide citálom az egyik kelta törzs, a pannonok nevét is. Nyilván e helyeken nem az említett városnevek alatt éltek a Kárpát-medence keltái, de hogy ott éltek, az teljesen bizonyos. Tehát azt a bizonyos ős-halloween ünnepet, a kelta napisten ünnepét itt jó néhány száz évvel előbb ünnepelték, mint a karácsonyt vagy a húsvétot. Vagy akár mindenszenteket és halottak napját.

A rugalmasság már csak azért is elvárt lenne, mivel maga a halottak napja is hívők és nem hívők, valamint a katolikusok és a reformáció egyházainak közös ünnepévé vált az évszázadok során. A legtöbb ember (felekezettől függetlenül) november elsején, azaz mindenszentekkor látogat ki a temetőbe, hogy elhunyt szeretteiről megemlékezzen. Márpedig ez a nap, akárhonnan is nézzük, katolikus ünnep, méghozzá főünnep. Még sincs gondja ezzel a nem katolikus keresztényeknek, akik eleve nem hisznek a szentekben és/vagy Szűz Máriában. És teljesen természetesnek veszik az ateisták is, akik magát Isten létét tagadják. Arról nem is beszélve, hogy akárcsak a korai kereszténység a kelták vallási ünnepét, úgy a kommunizmus „egyháza” is privatizálta anno ezt az ünnepet.

De ha már a reformáció egyházait említettem: október 31-e a reformáció emléknapja is. A hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. Ráadásul a legújabb kutatások szerint ez sem igaz, vagy legalábbis részben igaz csak. A történészek szerint ugyanis Luther először a püspökének küldte meg levélben a 95 pontot, s csak aztán szegezte ki a templom ajtajára. Más történészek szerint maga a kiszögezés meg sem történt, csak a téziseknek a püspökhöz való eljuttatása, ami viszont biztos.

***

Összegezve: a kedves aggódók, akik a szívükön viselik magyarságunkban való megmaradásunkat, s igen tetemes részükben valamiféle őshitet vallva háborognak a töklámpásokon meg a jelmezes fiatalok bulijain, a legnagyobb botorságot követik el. Olyanon háborognak, ami nem akkor van, és olyan kedvéért, ami szintén nem akkor van. De legalább nem keresztények. Vagy ha azok, akkor nem katolikusok. Vagy ha azok is, akkor nem rendelkeznek az elnéző mosoly adományával. Ami viszont jó hír, hogy Krisztus világossága minden embert elér. Hívőt és hitetlent, katolikust és protestánst egyaránt. 

Amit tanácsolni tudok, hogy az első napon kacagjunk jelmezes fiataljainkon, valamint faragjunk töklámpást kisgyermekeinkkel, a második napon örüljünk szentjeinknek, a harmadik napon pedig imádkozzunk elhunytainkért!