Az ország legnagyobb drogreformere – írta Soros Györgyről a Forbes 2014 októberében, amikor kiderült, hogy minden előzetes becslésnél többet, mintegy 200 millió dollárt pumpált Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatán és egyéb csatornákon keresztül a nemzetközi tőzsdespekuláns az Egyesült Államok drogliberalizációjáért küzdő szervezetekbe 1994 óta.

Fotó: MTI, archív

A cikkben megszólaló Ethan Nadelmann, a Drug Policy Alliance egyik vezetője történelminek nevezte Soros szerepét, majd elmondta, hogy nélküle talán sosem sikerült volna elérni az orvosi marihuána legalizálását, ami – tegyük hozzá – a legfontosabb lépés volt a dekriminalizáció és a teljes körű legalizálás irányába. Merthogy ez a végső cél, amit Michael Vachon, a Soros Alapkezelő elnökségi tanácsadója nyíltan kimondott a Forbes kérdésére.

Soros György ugyanakkor kevésbé látványos módon, és az USA határain kívül is támogatja a kábítószer-ellenes törvények felpuhítását, eltörlését, ennek érdekében pedig jelentős összegekkel támogatja a “civil” jogvédőket. A „beszívott világért” folytatott harcában kitüntetett szerepet kapott a Human Rights Watch (HRW), melynek működését 2010-ben újabb 100 millió dollárral segítette.

A HRW cserébe már a ‘80-as évek végétől minden eszközt megragadott, hogy a drogellenes háborúkat fékezze. Legutóbb a Fülöp-szigetek ellen indítottak kommunikációs offenzívát, mondván a Rodrigo Duterte elnök által vezényelt rajtaütésekben megannyi ártatlan (értsd: zömmel csempészek, dílerek és a különféle szerek előállítói) veszíti és veszítette már az életét.

De, amint egy régi jelentésből kiderül, ezzel operáltak Kolumbia esetében is, amikor a HRW elődje, az Americas Watch a kormányerőket és az Egyesült Államokból érkező tanácsadóikat hibáztatták az országon végigsöprő erőszakhullám miatt, s így voltaképpen a Pablo Escobar vezetése alatt álló Medellin-kartel kezére játszottak.

Figyelemre méltó, hogy a HRW/Americas Watch egyik stratégiai partnere a Dél-amerikai régióban a Koka Termelők Andoki Tanácsa volt, melyet a radikális baloldali Evo Morales, Bolívia későbbi elnöke vezetett, s más csoportokkal közösen kampányolt a kokain alapanyagának szabad kereskedelme mellett.

Soros és “drogbarát” szervezeteinek érvelésére egyébként jellemző, hogy szerintük az államoknak kísérletet sem lenne szabad tenniük a kábítószer-előállítók és -terjesztők üldözésére. Azt hangoztatják, hogy az efféle törekvések gazdasági és környezeti károkat okoznak, ráadásul több halálos áldozatot követelnek, mint maguk a drogok.

Érdekes viszont, hogy a Soros-hálózat drogkampányai jellemzően csak a kannabiszra és a kokára fókuszálnak, két olyan növényre, amely a gyógyszeriparban hasznosítható. (Leszámítva néhány látszatakciót, mint pl. a krími heroinisták támogatása a félsziget elszakadása után.)

Az orvosi marihuána legalizálásáért folytatott küzdelemben gyakran elhangzott, hogy milliárdos üzlet. De az nyilván csak a véletlen műve, hogy a nemzetközi tőzsdespekuláns az utóbbi években, a mozgalom sikereivel párhuzamosan szépen bevásárolt a New York-i tőzsdén jegyzett nagy gyógyszeripari, illetve növénynemesítéssel foglalkozó vállalatok papírjaiból…

A JOGRIPORTER ALAPÍTVÁNY

A Jogriporter Alapítványt a Sárosi Péter és Takács István Gábor hozták létre 2014-ben. Nem az utcasarkon botlottak egymásba: korábban mindketten a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű magyarországi Soros-szervezet munkatársai voltak.

Az Alapítvány a drogosok, szexmunkások, HIV pozitív emberek jogainak és érdekeinek érvényesítésével foglalkozik. Önmeghatározásuk szerint céljuk „a társadalom, a szakemberek és a politikai döntéshozók hozzáállásának formálása, főleg a drogpolitika terén”; magyarul a drogos lobbit erősítik, a drogliberalizációért küzdenek.

A szervezet egyik fő tevékenysége az úgynevezett „videós érdekérvényesítés”; ez azt takarja, hogy filmeket készítenek és a filmkészítést oktatják tréningeken aktivistáknak is. Állítólag ezeknek a képzéseknek köszönhetően több száz fős nemzetközi videós aktivista hálózattal rendelkeznek.

A Jogriporter Alapítvány bevételeinek fő forrásai a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány adományai és az Európai Bizottság nyújtotta támogatások. Évente körülbelül 50 millió forintból gazdálkodik a szervezet, ebből a pénzügyi beszámolóik alapján nagyjából 48 millió forintot az amerikai spekuláns alapítványától kapnak. Büszkék arra, hogy kizárólag külföldi forrásokból tartják el magukat, de nem akarnak külföldről támogatott szervezetként regisztrálni. Ennyi pénzből viszont jól meg lehet élni, főleg úgy, hogy mindössze hárman dolgoznak az alapítványnál.

Sárosi Péter korábban a TASZ drogpolitikai programjának vezetője volt, jelenleg az alapítvány igazgatója és az Európai Bizottság drogpolitikai tanácsadó testületének tagja. A drogliberalizáció eltökélt harcosaként tagja a szélsőséges Kendermag Egyesületnek is, amelynek a szelfibotos, bevallottan drogozó Juhász Péter „politikus” alapítója volt.

Az alapítvány kuratóriumának tagja Sárosi Péter és Takács István Gábor, a két állandó munkatárs. Mellettük a három másik tag mindegyike az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán dolgozik: Dr. Demetrovics Zsolt a kar dékánja, Dr. Felvinczi Katalin dékánhelyettes és Paksi Borbála Márta pedig tudományos munkatárs. Liberális, baloldali kötődésükre utal, hogy Felvinczinek a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja igazgatóságának póttagjává választásáról az MSZP számolt be honlapján; Demetrovics pedig saját honlapján az életrajzában írja, hogy a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet, Alkotmány és Jogpolitikai Intézetének kutatója volt 1995-1999 között.

A szervezet neve egyébként a magyar közéletben kevésbé ismert, de tavaly nyáron ők is kiálltak és elmondták, nem tesznek eleget a civiltörvény szerinti regisztrációs kötelezettségüknek, mert szerintük ez „alapjaiban veszélyezteti a magyar demokráciát”. Emellett csatlakoztak Az emberség erejével Alapítvány polgári engedetlenség kezdeményezéséhez, akikről már korábban megírtuk, hogy elsőként jelentkeztek a vidékre települő Soros irodák pénzéért. Nem utolsósorban csatlakoztak ahhoz a 14 „civil” szervezethez, amelyek közös beadványban kérték az új civiltörvény alapjogsértő mivoltának megállapítását a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától idén januárban.

Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg.