Wisconsin harca a szakszervezeti megcímkézés ellen továbbra is visszhangot ver országszerte. Baloldaliak panaszkodnak David és Charles Koch konzervatív támogatók miatt, gyakran obszcén módon, gyerekesen viccelődve vezetéknevükkel és tréfásan kérve őket, mint problémás gyerekeket. Az úgynevezett mainstream média sokat fektetett abba a stratégiába, amely a Koch-fivéreket Scott Walker wisconsini kormányzó legnagyobb finanszírozói egyikének nevezi.

Ez olyan téma, amely szinte ellenszegül az észszerűségnek. A Koch-fivérek nyíltan támogatják azokat a dolgokat, amikben hisznek – különösen a szabad piacot és a korlátozott kormányzatot. Egyes médiumok szerint ezek a hitek gyanúsak, sőt vakmerőek. A baloldal szerint pedig ők bűnözők vagy Amerika-ellenesek. Mindkét csoport a kifogásolás igényével lép fel, mindennel szemben.

Fotó: MTI/EPA, archív

Mindennel szemben, azaz kivéve azokat, akik a baloldalt tőkésítik. Amikor megemlítik, vagy teljes hallgatás van, vagy visítás az összeesküvés miatt – Soros György nevének puszta megemlítésénél. Eddig, az elmúlt évtizedekben Soros milliárdokat adott világszerte saját elképzeléseinek erőltetéséhez. Hatása az amerikai liberális politikára – párját ritkítja. Akárhol baloldali szervezetek összegyűlnek, megtaláljuk őt vagy egy rakás pénzt tőle. Dollárjai az abortusztámogatástól a drog-melletti csoportokon és a peremen található médiacsatornákon át a demokrata kampányig mindenhová elérnek.

Csak egy napon a múlt héten, amíg a hagyományos média utánajárt Koch-fivéreknek, a Soros-birodalom végigsöpört mindenen és keresztülvitt egy keményen balos tervet.

Három külön történet sorakozik itt 2011. február 24-étől kezdődően, Sorost a maga teljes dicsőségében megmutatva. Az elsőben liberális aktivisták azt erőltették, hogy a Legfelsőbb Bíróság etikai kódexet fogadjon el. A második a kiadások csökkentése elleni, „Tea-Party-szerű lázadásokról” szólt. Az utolsó egy országos szakszervezeti tiltakozást foglalt magába a wisconsini sztrájkolók támogatására.

Ezen történetek közül mindegyiket Soros által támogatott csoportok erőltették, befolyásolták és szervezték. Lehet, hogy ő maga meg sem emelte az ujját. Nem kellett. Ő a Forbes globális listáján 35. a milliárdosok között 14 milliárd dollárral, így ő egyszerűen csak kinyitotta a tárcáját…

A legfelsőbb bírósági történet enyhének tűnt. Ki ellenezne egy etikai kódexet? Csakhogy a Washington Post története nem az etikáról, hanem a politikáról szólt. Két külön Soros-csoport, a Common Cause és az Alliance for Justice szerveződött támadásra Antonin Scalia és Clarence Thomas bírók ellen – kitalálhatják – a Koch-fivérekhez fűződő kapcsolataik miatt.

A Capital Research Center által szolgáltatott adatok szerint a Common Cause már bezsebelt legalább kétmillió dollárt az Open Society Foundations-től, Soros első számú alapítványától. Az Alliance for Justice – több mint száz baloldali szervezet szövetsége – legalább 325 ezer dollárt kapott Sorostól 2004-2005-ben.

A Washington Post szerint „egy – szerte az országból – több mint száz jogászprofesszor alkotta csoport” is be lett vonva. Persze, több mint százan voltak és különböző jogi iskolákhoz kapcsolódtak, de megkapták Soros jóváhagyó pecsétjét. A Kongresszus számára megküldött levelükön számos név könnyen kapcsolható Soroshoz – tagként az Open Society Institute testületének Baltimore-ban, az OSI tanácsadói között és olyan csoportokból, amelyeket szintén az OSI tőkésített, sőt egy korábbi demokrata jelölt is, akit maga Soros személyesen támogatott.

A cikk odáig ment, hogy idézte Ellen Yaroshefskyt, a Benjamin N. Cardozo School of Law Jacob Burns Etikai Központjának igazgatóját arról, hogy milyen szörnyűségesen hiányos a legfelsőbb bírói etika. Ő amúgy társelnöke – az Amerikai Ügyvédek Szövetségének Büntetőjogi Szekcióján – az Etikai, Bibliai és Szakmai Bizottságnak. Az ügyvédi szövetséget természetesen – közvetlenül és közvetve – az Open Society Foundations finanszírozza több százezer dollárral.

Természetesen a Washington Post újságírója, R. Jeffrey Smith mindezekről nem tett említést. Ehelyett cikke támadás volt a Koch-fivérek ellen, megnevezve őket tízszer is a történetben. Amikor a Federalist Society lett megnevezve, rámutatott, miként finanszírozták azt a Koch-fivérek. Nulla említés volt Sorosról.

Ugyanezen a napon, a Hill írt a demokraták „Tea Party mozgalmáról”. A cikk felidézte, miként tett „progresszív csoportok egy nagy koalíciója segélyhívást cselekvésre”. Ez a csoport magába foglalja a MoveOn.org-ot, a Democracy for Americát, a USActiont, a Service Employees International Unio-t és a People for the American Way-t. Egy bizonyos módon vagy másként, mindegyik kapott ezen szervezetek vagy alapítványok közül pénzt Sorostól.

Mindegyik.

Soros nem telefonált nekik, vagy nem küldött nekik e-mailt fejedelmi birtokairól, de az ő parancsa szerint tettek.

Aztán itt van az országos szakszervezeti tiltakozás [1]– az úgynevezett „álljunk oda, hogy megmentsük az amerikai álmot”, aminek van széleskörű lefedettsége. Amerika-szerte szakszervezetbarát csoportok „vállalnak szolidaritást a wisconsini emberekkel”. Több mint a fele azon 43 szervezet listájának, amely csütörtökön részt vett, közvetlenül vagy közvetve pénzt kap Sorostól. De lehet, hogy az összes kap pénzt tőle. Nem volt riporter, aki vette volna magának a fáradságot, hogy ezt megkérdezze.

Voltak az ökocsoportok, mint a Green for All (melynek „elzöldülésébe” Soros súlyos összegeket fektetett); a homoszexuális csoportok, mint a National Gay and Lesbian Task Force vagy a baloldal olyan tipikus rohamcsapatai, mint a MoveOn.org. Megint csak, legtöbbjüknek közvetlenül fizet az Open Society vagy pedig közvetve, más ténykedésein keresztül.

És ismét csak nem számoltak be a Soros-összefüggésről. A Washington Post „a munkaügyi, környezetvédő, háborúellenes és más rokon szervezetek” keverékének nevezi őket a szinte kötelező Van Jones-idézettel, miszerint: „az amerikai álom veszélyben”. Jones, a Fehér Ház korábbi zöldmunka-ügyi cárja és a „9/11 Truth Movement – a Szeptember 11-i Események Igazságát Feltáró Mozgalom” tagja, jelenleg vezető munkatársa a Soros által finanszírozott Center for American Progress-nek.

Egy jó újságíró megkérdezi ezeket a kapcsolatokat. De túl kevés a jó újságíró, és túl sok a kérdés…

(Media Research Center, 2011. március 8.)

[1] A wisconsini tiltakozások sorozata 2011. február 14-étől június 16-áig tartott.

Az eredeti bejegyzés a Tűzfalcsoport blogján jelent meg