Vissza a nyóckert?

Az utóbbi nyolc évben Józsefváros virágzásnak indult. A Palotanegyed terein, kávéházaiban és sörözőiben az egyetemistáknak köszönhetően pezseg az élet, a külső Józsefvárosban, vagyis a Harminckettesek terén túl nagyrészt eltűntek a világháborús és ötvenhatos belövésekkel tarkított, omladozó házak. A Teleki tér környéke is megváltozott, újjáépült piac, hasonlóan a játszótérhez és pihenőparkhoz, felépült a főként hátrányos helyzetű gyerekeknek és fiataloknak elfoglaltságot nyújtó közösségi ház. A valamikori „nyócker” néhány háztömbnyire zsugorodott, szinte hónapról hónapra tovább zsugorodik. Sokáig úgy tűnt: a városrész végre kiszabadult a Corvin közi hősök miatt rárótt sok évtizedes büntetésből.

A kerület lakói július 8-án új polgármester választanak, miután Kocsis Máté országgyűlési képviselő lett. A székéért ringbe száll a balliberális pártok által támogatott, magát függetlennek mondó Győri Péter. A jelölt, aki civilben a hajléktalanellátásban komoly szerepet vállaló Menhely Alapítvány elnöke, politikai pályafutását a hajdani SZDSZ-ben kezdte. Nem győzi ostorozni az eddigi városvezetést, amiért „kriminalizálta” a hajléktalanságot és a kábítószer-fogyasztást. Választási programjában persze radikális változást ígér. Mézesmadzagként bedobta, hogy gazdát talál az üres lakásoknak és üzlethelyiségeknek, és átalakítja a közbeszerzések rendszerét. Aduászként pedig bejelentette, hogy visszahozza a kerületbe a civil aktivisták által vezényelt, a kábítószer-fogyasztókat védő tűcsere programokat, valamint fejleszti, szélesíti a hajléktalanellátást. Persze nem azért, hogy alapítványának több pénzt sikerüljön összelobbiznia: színtiszta emberbaráti alapon, úgy, hogy a hatékonyság növelésére ismét ebben a városrészben koncentrálná az emberi nyomorúságot.

Ezek az ígéretek valóban felkeltették a választók figyelmét. Az ifjú anyákban felrémlett az a 2000-es évekre jellemző időszak, amikor csak gumikesztyűvel lehetett a játszótérre menni, mert össze kellett szedni az elhajigált használt tűket, amikkel az olyannyira szabad fogyasztók belőtték magukat. És felidézik, amikor többször is a rendőrségnek kellett közbelépni, hogy az ámuldozó óvodáscsoportok által körbeállt üzekedő párokat felöltözésre bírják.

Győri Péter persze nem gondol arra, hogy az ígért intézkedések kizárólag a szegényromantikát kedvelő úri gyerekek szimpátiáját nyeri el. Azokét nem, akiket arra ítélne, hogy ismét a valahai nyóckerben éljenek. Ahol a szabadság kizárólag a deviancia osztályrésze lehet. A nyugodt otthonra és környezetre vágyó, kerületére büszke, adófizető polgár számára ez elérhetetlen.