A holland születésű Ivo Daalder egy számunkra tökéletesen jelentéktelen figura lenne. A Barack Obama akkori elnök által 2009-ben az Egyesült Államok állandó NATO-nagykövetévé kinevezett fehérjehalmaz azonban most a Twitteren, nyilvánosan szólította fel az európai vezetőket, hogy büntessék meg Magyarországot, amiért nem a neki tetsző eredmény született az április 8-ai választáson.
 

Képernyőfotó: valasztas.hu


Képernyőfotó: valasztas.hu

„Magyarország újabb csapást mért a liberalizmusra, amikor a Fidesz és a Jobbik együtt a voksok 70 százalékát szerezte meg. Már éppen itt lenne az ideje, hogy azok a vezetők, akiknek még fontos a liberalizmus (Merkel, Macron, Tusk) hallassák a hangjukat, lépjenek a tettek mezejére, és fizettessenek valódi árat!” – írja Twitter-üzenetében Daalder.

Tekintsünk is el attól az apróságtól, hogy Daalder nem tudja, mi is a mai Jobbik és melyik oldalon áll, hiszen nem várhatjuk tőle, hogy legyen valódi fogalma arról, amiről véleményt nyilvánít.

Azonban ez a néhány szavas Twitter-üzenet tökéletesen tükrözi a neoliberális felfogást. Akinek nincs jobb szórakozása, mint szabadidejében angol nyelvű, Orbán-ellenes hírforrásokat olvasgatni, az tisztában van vele, hogy a „szélsőjobboldali”, az „antidemokratikus” és minden egyéb, a fejlett Nyugat által az ördögivel egyenértékű jelző már teljesen megszokott ezeken a mértékadó és haladó portálokon, ha a magyar miniszterelnökről írnak.

Azonban annál antidemokratikusabb hozzáállást igen nehéz elképzelni, mint az, hogy egy szuverén államot azért büntessenek meg, mert annak polgárai egy demokratikus választás keretében olyan kormányt választottak, amelyik valakinek történetesen nem tetszik. 

Persze nem akarjuk eljátszani, hogy ezen még csodálkozunk.

Tegnap egész nap azt hallgattuk, hogy annál csodálatosabb nincs is, mint amikor az utóbbi, közel 30 év legmagasabb választási részvételi arányával találkozunk. Ez a demokrácia csúcsa, hurrá, éljen, ez a magyar virtus meg a kormányváltó hangulat, hétfő este 9-kor megkezdődhetnek a horrorkoalíciós tárgyalások.

Aztán ebből minden átmenet és bizonyíték nélkül – nem mellesleg éppen abban az időszakban, amikor a nem hivatalos eredmények elkezdenek szépen csordogálni sokak telefonjára – illegitim választás lesz, és menjünk a Kossuth térre tüntikézni, mert a Fidesz csalt, és akkor ott leszünk, és jól megbüntetjük őket azzal, hogy… Mivel is? Táblákkal, amikre rá lesz írva, hogy „Orbán egy g…”? Meg „Korrupció”? 

Ha azt gondolják, a magas részvétel nekik kedvez, akkor az demokrácia.
Amikor ráébrednek, hogy a kormánypártok nyernek – és nem is kicsit; nagyon –, akkor meg választási csalás.

Persze akár magukba is nézhetnének. Megkérdezhetnék maguktól – nem is kell nagy nyilvánosság előtt, elég lenne otthon, sötétben, a tükör előtt –, hibáztak-e. Esetleg követtek-e el akkora hibát vagy hibákat, amivel megásták a saját választási sírjukat? Esetleg felmerülhet bennük, hogy nem csoda vagy csalás történt, hogy nem véletlenül kampányrendezvényeztek és tüntikéztek rendszeresen mindössze tizedmagukkal, hogy nem a közvélemény-kutatók tévedtek, hogy nem Putyin nyúlt bele az NVI számítógépes hálózatába, hanem egyszerűen nincs kormányváltó hangulat ma Magyarországon. Hogy a többség továbbra is a Fidesz-KDNP szövetségben látja a megoldást. 

Mert ilyen ez a demokrácia. A választásra jogosult polgár a szavazóurnához járul, és leadja voksát a neki legszimpatikusabb pártra és jelöltre. Emlékezhetünk a nem-kormánypárti plakátra: „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható”. Ez igaz. A kormány leváltható, de csak abban az esetben, ha a nép ezt így akarja. Ha pedig nem akarja, attól még nem lehet betiltani.