Vajon miért fáj jobban, ha egy magyar tőkés nyer el egy magyarországi közbeszerzést, mint ha egy holland (német, dán, francia, nyugat-európai) tenné? Mert a holland távoli és arctalan, a magyar viszont közel van és nagyon is látható? Vajon neki is kevésbé láthatónak kellene lennie?

Azt értjük, hogy a magyar tőkés csak nemrég lett azzá, hiszen a régiek egy részét annak idején elvitték Auschwitzba, a másik részét meg a Gulágra (a szerencsések egy bőrönddel elmenekülhettek). A rendszerváltás után pedig a nomenklatúra emberei lettek tőkésekké, az állampárti pozíciót gazdasági hatalomra váltva. Vajon rosszul teszi a jobboldali kormány, ha ez utóbbiak mellé jobboldali tőkéseket is helyzetbe akar hozni?

Vajon célja legyen-e a magyar államnak új magyar tőkésosztály életre segítése? Vagy hagynia kell, hogy most már a piaci szabad verseny döntsön ebben is?

Aztán: a holland (német, dán, francia, nyugat-európai) tőkés hatalmas előnnyel indul minden versenyen. Évszázados rutin áll mögötte, kapcsolatrendszer, profi menedzsment és rengeteg pénz. Vajon helyesen teszi-e a magyar állam, ha a magyarországi beruházásokért folyó versenybe beavatkozva megpróbálja kompenzálni ezt az előnyt a magyar tőkés javára? Vagy maradjon ettől a versenytől távol?

Vajon ezt az egész nemzeti burzsoázia dolgot meg lehet-e csinálni erkölcsösen? Ki lehet-e választani az új tőkéseket közmegelégedéssel? Mennyit nyer és mennyit veszít az ország egésze ezzel a folyamattal? Mennyit nyer és mennyit veszít, ha a kormány nem avatkozik közbe, és a magyar közbeszerzéseket rendre holland (német, dán, francia, nyugat-európai) tőkések nyerik?