Jelenlegi hely

Még egy tárral

Szentesi Zöldi László képe

Rudán Joe visszatért! A Coda, P. Mobil, Pokolgép és Dinamit legendás énekese olyan szólóalbumot tett le az asztalra, amely minden előzetes várakozásunkat felülmúlta. Valljuk be, Joci a Mobilmániás évek alatt kissé megfáradt, koncerteken is adós maradt kivételes képességei megcsillogtatásával, de jelentjük, már minden rendben, minden rendeződött. Hogy a lényegre összpontosít, tökéletesen meglátszik Rudán Joe mostani szólóalbumán, amely sokkal frissebb, eredetibb, mint négy évvel ezelőtti Én ez vagyok albuma. Vonatkozik ez hősünk hangjára is: ezernyi stílusban csillogtatja tudását, és ez – szólólemez lévén – egyrészt érthető, másrészt sokaknak nem sikerül, tehát mindenképpen jegyezzük fel, hogy Rudán Joe ezt is tudja. Előélete, zenei anyanyelve a klasszikus hard rocktól, a bluestól és a rockoperán át a heavy metalig terjed. Szerencsére, mindenből kapunk egy kis ízelítőt.

Miután az elején Joci annak rendje és módja szerint felröpteti a Zeppelint, a lemez beindul, és – ami igazán meglepő – egy pillanatra sem ül le. Nincsenek üresjáratok, töltelék pillanatok. Mint hírlik, a mostani tizenöt dalnál is több született, ami nem csoda, hiszen kiváló zenészkollégák, dalszövegírók egész sora vett részt a munkában. Több dalnak (Még egy tárral, Barátom) erős önéletrajzi töltete van, ami nem meglepő, hiszen Rudán Joe élete régóta a nagyszámú barátból szőtt nyilvánosság előtt zajlik. Ennek a fordulatos, izgalmas és tanulságos életnek egy-egy állomása zenei értelemben is megvillan a lemezen, kavarognak azok a hatások, amelyekért annyira odavagyunk: felsejlik a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Black Sabbath, én még Van Halent és Creamet is felcsippentettem emlékeimből egy-egy intróban, refrénben. A lemezen aktuális kedvencem a rádióbarát refrénnel átszőtt címadó dal, a lassú húzású Öreg a tűznél, az Erdélyt idéző, folkos Gyönyörűségek völgye, és a legmélyebb kérdéseket boncolgató, ünnepélyes Veled vagyok.

A Még egy tárral jó értelemben egyszerű lemez, nincs itt semmi művészkedés, valósággal kiszakadt Jociból. Jó látni, milyen lendületes, jókedvű és ösztönös az egész. Sallangmentessége szinte predesztinálja a gyakori hallgatásra, kocsiban, otthon, városban sétálva, fülesen – mindenképpen jó ez az anyag. Kíváncsi vagyok, hogyan szólalnak meg a dalok színpadon, jó volna minél hamarabb élőben hallani.

(Rudán Joe: Még egy tárral, Hammer Records)