Árulás

Nem vagyok hódmezővásárhelyi, semmi közöm a helyi polgármester-választáshoz, az ottaniak remélhetőleg bölcsen a legjobb jelölt mellett döntenek. Van azonban, ami engem is érint magyar állampolgárként: az alföldi városban nyilvánvalóan többről van szó, mint egy helyi választás. Nem mellékesen – sőt, szinte elsősorban – főpróbát lehet tartani az országgyűlési választások előtt, aminek viszont már óriási a tétje: a túlélésünkről szól. Keresztényként és magyarként. Az életformánk, a mindennapjaink, a terveink, a vágyaink, a gyerekeink élete dőlhet el évtizedekre.

Az index.hu keményen beleszállt a kampányba, ami a helyi plébános vasárnapi megnyilvánulásához kapcsolódott. Németh László a mise után elmondta a híveknek, hogy a kormánypárti jelöltet támogassák. Ez aztán kiverte a biztosítékot, mert ha egy színész, rendező, filozófus, író vagy egyéb celeb arra használja tekintélyét, ismertségét és elnyert díjait, hogy a kormányt mocskolja, az nagyon európai és rendben lévő; ha egyházi személy vagy magát hívőnek valló személyiség szembe megy a magyar katolikus egyház főbb irányvonalaival, az is nagy teret kap. Ellenben ha egy pap a kormányt eddigi tettei alapján pozitívan értékeli, és híveiben ezt nyomatékosítja, az már skandalum.

Az index.hu riportja azt sugallja, hogy a hívek többsége sem ért egyet Németh László atya állásfoglalásával. Név nélkül többen is elítélik a tettét, az egyik nyilatkozó nem is rejti véka alá, hogy évente négyszer megy misére, „a felesége családja miatt”, vagyis nem tekinthető gyakorló katolikusnak, ily módon magánemberként természetesen azt mond, amit akar, de a véleményét nem lehet „a hívek” véleményeként interpretálni. A cikk írója sem jár túl gyakran misére, mert azt írja: „A plébános nem várta meg a mise végét, hanem a búcsúének közben lelépett az oldalsó bejáraton.” Ez a „búcsúének” valószínűleg a kivonulási ének volt, a pap és az asszisztencia eközben szokott a sekrestyébe vonulni, hogy mégse néma csöndben bóklásszanak. Minden pap a „búcsúének” alatt megy ki a miséről.

Magyarországon egyébként titkos választójog van. Senki sem tudja ellenőrizni, ki kire szavazott, tehát a plébános semmilyen pressziót nem tud gyakorolni. A véleményét viszont bárki elmondhatja. Még egy pap is. A híveknek pedig nem árt az útmutatás. Ha számukra fontos, hiteles helyről megtudhatják, hogy például az egyház mit gondol a politikusokról. Aztán döntenek, ahogy akarnak. Az ellenzék persze a nagy szólásszabadságban csak az indexes újságíróknak engedné meg, hogy elmondják, mit gondolnak. Jellemző, hogy amikor Ferenc pápa a migránsok mellett emel szót, a liberális sajtó mindig a keresztények orra alá dörgöli: lám, mit mondott a főnök, tessék így tenni! Ha viszont a helyi plébános akarja a nyájat terelgetni, az már botrány.

De miért is kellene elhallgatnia az egyház képviselőjének, hogy mi mindent köszönhet a kormányzatnak? Elvégre keresztény szemmel egyáltalán nem mindegy, milyen politikai erő van hatalmon, erről azért van már fogalmunk.

Lehet, sőt valószínű, hogy Márki-Zay Péter rendes, tisztességes ember. Lehet, hogy jó polgármester lenne. Elképzelhető, hogy még jobb is, mint a másik jelölt. De most csak eszköz. Az ellenzék rajta keresztül akarja megmutatni, hogy teljes összefogással a Fidesz legyőzhető. Csakhogy az már nem a sok kis tisztességes ember diadala lesz, hanem a globalistáké.

Márki-Zay Péter nem látta át, hogy ő (a hívő keresztény) éppen annak a világnak a lerombolásáért cselekszik, amelyik bizonyára neki is fontos. Ha van egy kormány, amelyik pénzt ad egyházi iskolákra, templomépítésre, evangelizációra, keresztény rendezvényekre, azzal minket, keresztényeket erősít. És ha ezt a kormányt gyengítjük, akkor majd jön egy olyan, amelyik nem erre fog pénzt adni. Az nagyon klassz lesz, lehet majd katakombákban titokban összegyűlni, a mezőn tanítani és fakupából inni. Végső esetben az oroszlánok elé menni. És aki szerint ez túlzás, az megnézheti, melyik a legüldözöttebb vallás ma a világon, és melyik vallás követői közül kerül ki a legtöbb vértanú. Az okozati összefüggés pedig nem is olyan erőltetett, mert a globalisták célja, hogy a parlamenti választások előtt néhány héttel bebizonyítsák, hogy megverhető a kormány. Ez lehetőséget teremthetne az országos szintű előretörésre, amiből ha ellenzéki győzelem születne, jöhetnének végre a migránsok, a mecsetek, a burka és a robbantások, és onnan az oroszlánok már nincsenek is túl messze.

Aki tehát most halk, ájtatos hangon azt motyogja, hogy az egyház ne politizáljon, a menekülteket fogadjuk be, mert Jézus is menekült volt, az valójában előkészíti a terepet saját elpusztításához.

Ezért Márki-Zay Péter felelőssége óriási. Ő biztos büszkén, a népakarat megnyilvánulásaként éli meg, hogy kiállhat a „diktatórikus” kormány jelöltjével szemben. Holott éppen saját világának lerombolására szövetkezik az ellenséggel, amikor eszközként ajánlkozik. Ez definíció szerint árulás.