Úgy kezdődött, hogy a Német Szociáldemokrata Párt pártalapítványa, a Friedrich Ebert Alapítvány és az SZDSZ egykori sajtófőnöke, Szabados Krisztián által alapított, idejét egyebek mellett radikalizmus- és extrémizmuskutatással múlató Political Capital Intézet nyáron konferenciát szervezett a magyar egészségügyről, és erre meghívták a Jobbikot is.

Ez már önmagában is pikáns, az pedig fokozta az izgalmakat, hogy a rendezvény után Kincses Gyula fül-orr-gégész, a Gyurcsány-kormány volt államtitkára, az egészségügyi magánszolgáltatások régi harcosa felkérte Lukács László Györgyöt, a lelkét vesztett egykori nemzeti radikális párt ügyvéd végzettségű egészségügyi szakpolitikusát, hogy alkossa meg a szakterületet illető nemzeti minimumot. Egyszerűbben fogalmazva a Magyarországot habzó szájjal gyűlölő és fenyegető Martin Schulz pártjának alapítványa és az SZDSZ-ben gyökerező liberális agytröszt rendezvényén Gyurcsány volt államtitkára egy jobbikos ügyvédet (akinek hobbija a parlamenti honlapon található önéletrajza szerint az úszás, a főzés, a kertészet és a számítástechnika) bízott meg a magyar egészségügy gatyába rázásával. E csodás konstelláció pedig mára összellenzéki összeborulássá érett, megszületett az együtt ügyködők által szerénytelenül nemzeti minimumnak elnevezett frázisgyűjtemény, egyebek mellett olyan roppant eredeti programpontokkal, mint a hálapénz megszüntetése, a pénzügyi források bővítése, a közfinanszírozású és a magánellátás szabályozása, és így tovább.

A több hónapon át fogalmazgatott szöveg különösebb izgalmat nem tartalmaz, pláne úgy, hogy egyébként a magyar állam épp ebben a ciklusban soha nem látott mértékű béremelést és nagyszabású infrastruktúra-fejlesztést hajt végre az egészségügyben. A „nemzeti minimum” ilyképp ahhoz az együgyűhöz hasonlít, aki kavicsokat hajigál a távolodó vonat után.

Valódi újdonságot csak az aláírók névsora jelent, a dokumentumon ugyanis együtt szerepel Gyurcsány Ferenc, a Liberálisok nevezetű asztaltársaságot vezető Fodor Gábor, a drogpropagandistából az Együtt elnökévé avanzsált Juhász Péter, Molnár Gyula MSZP-elnök, a Modern Magyarországért Mozgalom élén álló, pénzügyminisztersége idején a magyar középosztályt megroppantó Bokros Lajos, az LMP-ben társelnökösködő Hadházy Ákos, a momentumos Fekete-Győr András, a Párbeszéd Magyarországért nevű mikropártocskát terelgető Szabó Tímea, Vona Gábor Jobbik-elnök, de még Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt nevű, zavarba ejtően minősíthetetlen csoportosulás arca is föliratkozott az árkus papirosra. Megszületett tehát a népfront, amely hadba indul a Fidesz-KDNP ellen. Szigorúan szakmai alapon, pártokon átívelve, csak semmi politika, mondogatják cinikus vigyorral a résztvevők. Nem kockáztatunk túl sokat, ha borítékoljuk, hogy lesznek még ilyen „szakmai” összeborulások jövő áprilisig. „Hogy a szakértelem kerüljön kormányra” – idézhetjük az MSZP 1994-es választási jelmondatát. Bizony igaza volt Csurka Istvánnak, amikor azt mondta, a szakértelemmel való takarózás ócska bolsevista trükk.

A lényeg ugyanis nem a kérdéses szakterület, hanem a közös aláírás. Vona Gábortól a kétfarkúakig. A kezdeményezők, a külföldi és hazai megrendelők elégedetten nyugtázhatják, hogy a mesterterv első lépése sikerült, létrejött egy körzővel-szögmérővel összetákolt politikai torzszülött, a Momentán Lehet Együtt Párbeszéd és Koalíció a Kétfarkú Modern Szocialista Liberális Jobbikkal népfront. Aprócska probléma, hogy a nagy igyekezetet a magyar választók teszik majd mérlegre jövő áprilisban, megfontolva, hogy ez mégis Kinek a Népe Front…