Valószínűleg minden másképp alakult volna, ha a londoni Aimee Challenor egy pszichológus számát tárcsázza. A 19 éves hölgy azonban a brit főváros tömegközlekedési vállalatát hívta, majd jól megsértődött annak diszpécserére. A szegény forgalomirányító ugyanis meglepődve megjegyezte, hogy a telefonon bejelentkező utasnak nem olyan a hangja, mint egy kisasszonynak.

Miss Challenor ugyanis, mint arról a Magyar Idők napilap beszámolt, transzneműnek vallja magát. Személyiségzavarával azonban sajnálatos módon nem egy szakszerű segítségnyújtásra hivatott intézményt keresett meg, hanem egy pakisztáni muszlim férfiút, Sadiq Khant, aki történetesen London főpolgármestere. (A Monty Python társulat sírva adja vissza a diplomáját.)

A – mint kiderült – se miss, se mister Chancellor azzal talán nem fenyegetőzött, hogy felkötteti a lordmajort, ha bosszantja bármi nesz, de mindenesetre bocsánatkérést követelt Khan városvezetőtől, aki eleget tett a mentális zavarral küzdő ifjú utas kívánságának. Sőt, kezdeményezte, hogy ezentúl a brit fővárosban közlekedő járatok a bevett „hölgyeim és uraim!” helyett a „helló, mindenki!” („hello, everyone!”) fordulattal szólítják meg az utazóközönséget, nehogy belegázoljanak a magukat se hölgynek, se úrnak nem érző emberek lelkivilágába. Ily módon tehát sikeresen kiárasztották az utcákra és kötelező normává tették az elmeosztályok diszkrét és különös világát. Persze a lehetőségek még egyáltalán nincsenek kihasználva, mert mi van akkor, ha valaki senkinek érzi magát, és így nem tartozik a „mindenki”-be? (Lásd újfent a Monty Pythont, jelesül a Brian élete című film klasszikus jelenetét, amikor a messiásnak vélt főhőst áhítattal hallgató tömeg egy emberként ismétli a tanítást: „mi mind egyéniségek vagyunk”, amire egy magányos hang hátulról így kontráz: „én nem.”)

Mindenesetre, mint egy ilyen ügyekben buzgólkodó sérült szellemiségű egyesület a londoni tömegközlekedés ideológiai megerőszakolása kapcsán kinyilatkoztatta, „a szóhasználat rendkívül fontos a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösségnek.” Ez magyarul nagyjából azt jelenti, hogy az identitását kizárólag szexuális preferenciájára korlátozó agresszív, személyiségzavaros ivarszerv-kisebbség számára már rég nem elég, ha a normális többség udvariasan nem vesz tudomást különféle defektusaikról. A régi vicc szerint otthon mindenki azt tesz, amit akar, csak ne legyen kötelező. Hát most már közüggyé vált és kötelező lett. Helló, mindenki, ébresztő!