Felettébb mulatságosan, egyben tanulságosan reagál a hazai harci média és a politika Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök látogatására. Szórakoztató, hogy alig látja valaki a fától az erdőt, helyette érzelmi alapú kirohanások árasztották el a tömegtájékoztatás legkülönbözőbb csatornáit. A jobboldali radikális fórumok megalázkodásról, behódolásról kiabálnak, hazánk izraeli gyarmat voltának bizonyítékát vélve fölfedezni Orbán Viktornak az 1944-es zsidóüldözés kapcsán mondott szavaiban. A Jobbik ellenben e témában is távol került egykori önmagától. Míg korábban a magyarországi izraeli ingatlanvásárlások feltérképezését szorgalmazta, Vona Gábor pedig indulatos nyílt levélben adta a zsidó állam akkori nagykövete tudtára, hogy a maga részéről soha nem lesz „Izrael kutyája”, a párt ezúttal mindössze Benjamin Netanjahu látogatásának történelmi voltát vonta kétségbe, és azt firtatta, miről beszélt egymással a két kormányfő.

A balliberális oldalon pedig egyenesen őskáosz tört ki. Kiderült ugyanis, hogy idejekorán bontottak pezsgőt az izraeli nagykövetnek a George Soros üzelmeire rávilágító kormányzati plakátkampányt elítélő nyilatkozata után, a diplomata főnöke ugyanis a külügyminiszteri tisztséget is betöltő Netanjahu, aki beosztottja orrára koppintva visszavonatta vele a zsigerből feltolult támadást. Egyszerűbben fogalmazva a legautentikusabb forrásból hallhatta ország-világ, hogy a magyar kormány tájékoztató kampánya nem antiszemita propaganda.

Ettől aztán akkora zavarba jött a balfertály, mint a vasorrú bába a mágneses viharban. Benjamin Netanjahu néhány mondattal kihúzta alóluk a szőnyeget, és ezzel létük értelme semmisült meg. Az izraeli miniszterelnök a bármely közéleti vitában az intellektuális erőfeszítést, a tényszerű érvelést mindeddig kényelmesen elkerülhetővé tevő megbélyegzés fegyverét ütötte ki kezükből. A vallási szférából rendre a politika terepére tévedő és ott gyakran otrombán csetlő-botló Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke, Heisler András az amerikai AP hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, cserbenhagyva érzik magukat most, hogy Netanjahu csendre intette nagykövetét.

A balliberális pártok és szócsöveik azonban leginkább bénultan hallgatnak. Némi gyógyír számukra, hogy kéjesen ismételgethetik Orbán Viktornak az izraeli kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondott gondolataiból kiragadott félmondatot, amelyben az 1944-es magyar kormányok bűnét említette.

Akadt azért olyan bátor vállalkozó is, aki megkísérelte a lehetetlent: egyszerre hitet tenni Izrael mellett és mégis, a bevett gyakorlatnak megfelelően tovább gyalázni Magyarországot. Seres László a hvg.hu-n azt írta a kormányzati plakátkampányt elítélő nagyköveti megnyilatkozás kapcsán, hogy Izraelnek teljesen igaza van, amikor Sorost bírálja, hiszen – Seres szerint – Soros csak származásilag zsidó, ezen identitása azonban valójában nyűg neki, ráadásul ilyen-olyan NGO-kon keresztül Izrael létjogosultságát megkérdőjelező szervezeteket is támogat. Magyarországon ellenben – veri relativizálva a harci dobot Seres – semmi ilyesmiről nincs szó, tehát a Soros tevékenységét bemutató kampány igenis gyűlölködés. „Magyarországot persze nemhogy egy mindent elsöprő migránsveszély, de egyetlen, legitimitását megkérdőjelező NGO sem fenyegeti. Ami tehát a sok évtizedes fenyegetettséget tekintve Izraelnek alapvető lét- és biztonsági kérdés (és az átláthatóságot szolgáló NGO-törvényét is így fogadta el), az Magyarországon nettó hazugság, hisztériakeltés, állami fake news (hamis hír – Á.B.)” – írja a militáns ballib publicista.

Olyanok is akadtak, akik nem hagyták magukat kizökkenteni jól megszokott, komfortos rettegésükből. A Soros által pénzelt Amnesty International hazai és izraeli divíziója közös közleményben színezte sötét tónusúra a jövőt.

„Mindkét ország vezetője gyűlöletet szít az egyetemes emberi jogok és közös értékek ellen, megpróbálja aláásni a jogvédő szervezetek és aktivisták szerepét a társadalomban és megbélyegző kampányt folytat ellenük. (…) Félünk, hogy a (…) találkozón Netanjahu és Orbán miniszterelnök nemcsak az emberi jogokat sértő terveikről, hanem azok megvalósításáról is szót ejtenek majd. (…) Felszólítjuk mindkét miniszterelnököt, hogy alapjaiban változtasson az emberi jogokkal kapcsolatos hozzáállásán. Azonnal vessenek véget az alapvető jogok és értékek elleni populista támadásaiknak, és térjenek vissza egy olyan politikához, amely tiszteletben tartja és védi mindenki jogait függetlenül annak politikai nézeteitől, akkor is, ha az illető kényelmetlen igazságokat tár fel a kormány jogsértő politikájával kapcsolatban.”

Áttekintés: az izraeli nagykövet tehát úgy véli, hogy a plakátkampány antiszemita, Netanjahu szerint nem az, a Mazsihisz megsértődött, Seres álláspontja szerint Izraelnek igaza van, Magyarország viszont hazug és gyűlölködő, Soros magyarországi és izraeli csápjai szerint mindkét miniszterelnök félelmetes, a legradikálisabb jobboldali szubkultúra pedig a véreskezű gyarmattartót látja Netanjahuban, ezért fortyog.

Pedig a látszólag különös események magyarázata roppant egyszerű.

Jó, hogy itt van Netanjahu? Igen, nagyon is.

Éspedig azért, mert Izraelnek – tetszik vagy sem – lobbierején keresztül döntő befolyása van a világ politikai és nem utolsósorban gazdasági gócpontjaira. A lehető legnagyobb ostobaság volna tehát öncélúan fölösleges frontot nyitni ellene. Ehelyett pacifikálni kell, sőt, minél több ügyben szövetségessé tenni. Ahogy lehetőleg minden más fontos hatalmat. Ez a magyar nemzeti érdek, teljesen függetlenül attól, hogy magunkban amúgy mit gondolunk történelmi kérdésekről, népekről, országokról, múltbéli események aktuálpolitikai üzenetű tálalásáról. Aki a diplomáciát érzelmekre akarja építeni, már azelőtt veszít, hogy bármit tett volna. Ez az, amit a magyar kormány most már jól ért, a Netanjahu-látogatást magas érzelmi hőfokon megélő harci propagandistákkal ellentétben.