Jelenlegi hely

A javunkat akarják

Már megint csavarintott egyet az álláspontján Botka László: azt bírta mondani, hogy addig maradhat a kerítés a déli határon, amíg az emberek félnek a migránsoktól.

Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem félek. Ám mint ahogyan nem hívok meg vasárnapi ebédre olyan embert, aki goromba a családommal és két fogás között felteszi a lábát az asztalra, ugyanígy nem látok szívesen az országunkban, a hazánkban olyanokat, akik lenéznek bennünket. Nem tartják tiszteletben a törvényeinket, a sajátjukat akarják ránk kényszeríteni, és cserébe elvárják azt is, hogy eltartsuk őket.

Ez utóbbira persze van megoldás, erről Soros, a magyarnak nem nevezhető milliárdos már kiokosított bennünket. Szerinte kölcsönöket kellene felvenniük a befogadó országoknak, hogy úrrá tudjanak lenni a migránsválságon.

Ettől sem félek, csak éppen nem kérek belőle, mint annyi más honfitársam sem. Ezt már kétszer próbálták a ma élő nemzedékek.

Először a kilencvenes évek elején, amikor nyögtük Fekete János bankár áldásos tevékenységének következményeit. Ő úgy vett fel kölcsönöket, hogy csak egy nagyon szűk kör tudott róla, hogyan is állunk voltaképpen. A következmény: az adósságcserének becézett folyamat végére a nyugati cégek és hazai kiszolgálóik vittek mindent, amit csak értek. Működtetni persze senki nem akarta a javakat, A világvállalatoknak csak a piacunkra volt szükségük. Beszántották hát a Videotont, az Izzót, a Rábát, a Ganzt, az Ikarust, hogy csak néhány neves magyar márkát említsünk. És felhintették sóval a teljes cukor- és növényolajipart, s felprédálták az egész mezőgazdaságot. Másfél millió munkahely párolgott el egy-két év alatt, nyomorral, kilátástalansággal és önbecsülésünk teljes feladásával fizettünk a nyolcvanas évek kölcsöneiért.

Ez azonban nem volt elegendő. A liberalizmus jelszavaira hivatkozva a szocialista–szabad demokrata kormányok is kitettek magukért. Ők már nemcsak az államadósságot tornázták fel az egekbe, a háztartásokat is hitelválságba sodorták. Felbomló családok, öngyilkosságok, a maradék középosztály felmorzsolódása jelezte: törlesztjük – na, nem a tőkét, csak a kamatokat.

Harmadszorra már nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba. Akkor sem, ha – mint történt – a magasságos Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indít ellenünk. Elvégre ma már láthatja az igazságot aki nem vak, vagy nincs elvakítva egy életellenes ideológiától. A történet nem emberbarátságról vagy szolidaritásról, hanem ismét a kifosztásról, a nemzetállami lét felszámolásáról szól. A baloldalinak mondott pártok, így Botka is, ezt a célt igyekeznek kiszolgálni. Készek mindennek alávetni az országot, amit csak kifőznek a nagy hatalmú pénzügyi-gazdasági lobbik.

Még az sem kétséges, hogy ők mind a javunkat akarják.

De a régi viccel élve: harmadszorra ne adjuk oda nekik! Nekünk is szükségünk van rá.