Hát persze, hogy megszavazták. Mármint az Európai Parlament képviselői, hogy elinduljon az eljárás Magyarország ellen, mert szerintük vétettünk az uniós értékek és a demokrácia szabályai ellen. A dologban nincs semmi meglepő. Tulajdonképpen már régóta tudható, hogy az ő uniójuknak már nincs köze Márai Sándor Európájához, ahol nemcsak az áruk, az eszmék is szabadon áramolhattak, s a gondolatokat csak ideig-óráig tudták gúzsba kötni ideológiák.

Fotó: shutterstock.com

Mára az is nyilvánvaló lett: a számunkra engedélyezett demokrácia addig terjed, amíg elfogadjuk a szabályokról való kioktatást. Amíg beletörődünk, hogy elfoglalják piacainkat, kifizetjük a korábban virágzó iparágaink beszántását, hagyjuk magunkat kizsigerelni a nyugati bankoktól és monopóliumoktól, hogy aztán valamennyit visszacsorgassanak nekünk kegyesen az így kiszívott pénzből.

A ballib kormányok persze nemcsak teljesítették, hanem túlteljesítették a nagy hatalmú lobbi- és érdekcsoportok által kieszközölt uniós direktívákat. Nem bántotta őket a maradék középosztály felmorzsolódása, az elszegényedés terjedése. Ez a piacgazdaság, mondták, és hogy nincs ingyen ebéd…

Ezután nyilván meglepő volt az uniós elitnek, hogy egy kirabolt perifériaország frissen megválasztott kormánya odaáll eléjük, s azt mondja: ne tovább! Megnyirbálja a külföldi monopóliumok jogait, visszanyesve a kamatokat sikeresen gátat szab a pénz kiáramlásának, és nem átallja megadóztatni a multinacionális vállalatokat. Ráadásul családról, kereszténységről és népszuverenitásról beszél. Impertinencia!

Legújabban pedig kerítést épít az illegális bevándorlók előtt, hogy megakadályozza annak a népnek a leváltását, amely már kétszer megválasztotta őt. Jöhet a hetedik cikkely!

Pedig egy dolgot nem vethetnek a szemünkre: Magyarország nem sunnyogva kerülgette a szabályokat, mint annyi más tagállam. Az Orbán-kabinet mindig nyílt lapokkal játszott minden küzdelemben: betartjuk a belépéssel elfogadott szerződéseket és szabályokat, de azokon túl nem engedjük csorbítani a jogainkat.

Az uniós képviselők szavazása azonban bizonyos szempontból jókor jött. Immár aki nem vak, az is láthatja az európai elit lapjait. Pontosan felmérhetjük a bubik, dámák, királyok és ászok kombinációját, kitalálhatjuk, mire játszanak. Beszélhetnek már uniós értékekről, demokráciáról! Világos, hogy a parti a mohó és kíméletlen birodalomépítésről szól, egy olyan totális diktatúráról, amelynek új szabályait éppen napjaiban próbálja megírni Merkel kancellár és Macron elnök a kártyaklub régi díszletei között.