Gondolom, nemcsak én vagyok úgy Észak-Koreával, hogy amíg nem peregnek a híradó kockái, biztonságos távolból nem is zavar annyira az ottani diktatúra. Végül is emberi jogunk hülyének lenni, ha ezt szeretik, szeressék.

Aztán feltűnnek a híradóban a jól ismert képsorok. Mindig ugyanazok. Kim Dzsongun tábornokai körében magyaráz, akik előrehajolva, erőltetett figyelmességgel hallgatják. A színpompásnak szánt, de valójában betegesen nagyzoló díszszemlék, a tökéletes geometriai alakzatokba zárt emberekkel. A Kim Ir Szen mauzóleumánál „spontán” összeverődött rabszolgák, akikről lehetetlenség megállapítani, hogy pusztán agymosottak vagy félelemből éljeneznek, hajlonganak. A phenjani televízió bemondói, akik izgalomtól elfúló hangon, ünnepélyesre maszkírozott arccal magyaráznak olyan globális döntéseket, mint hogy új lakótelepi lakásokba költöznek a hamhungi pedagógusok.

Ilyenkor aztán felidéződik a szocializmus minden hordaléka. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek vannak emlékei az észak-koreait meg sem közelítő, de a maga európai kereteiben szintén brutális állampárti rendszerről.

Hogy Trump támad-e, egyelőre kétséges. Ha mozgásba lendül is az amerikai hadigépezet, aligha morális okokból teszi majd. Én most inkább arra kívánok rávilágítani, hogy milyen érzés lehet dél-koreainak lenni? Agymosás nélkül, a világ egyik legnagyobb gazdaságának birtokában, de egyetlen lépésre az őrülettől, a sátáni kommunizmustól? Dél-korainak lenni ráadásul azt is jelenti, hogy félévszázada naponta elnézegeti az ember, amint a kommunisták foglyul ejtett honfitársain gyakorlatoznak, pár kilométerre a határtól. Hogy Észak-Koreának nukleáris ereje és hatalmas szárazföldi hadserege is van, ugyancsak nem megnyugtató érzés.

Szóval, legyünk egy icipicit dél-koreaiak, mielőtt azt mondanánk, hogy tobzódjon csak Észak-Korea a kommunizmusban, kit zavar? Bármennyire is nem szeretjük mostani állapotainkat, könnyű belátni, hogy a népét kiéheztető, munkatáborokat üzemeltető észak-koreai diktatúránál még a legrosszabb kapitalizmus is jobb.

Csak hogy az arányokat lássuk.