Nem szólt nagyot a Migráns Szolidaritás Csoport nagyszombatra ütemezett határ menti demonstrációja. Szinte teljesen elveszett a többi tüntetés keltette médiazajban. Az érdeklődés sem volt eget verő az esemény iránt, s bár a szervezők pazar buszos utazást is szerveztek Röszkére, még annyian sem voltak ott, ahányan a Facebookon bejelölték, hogy részt vennének az eseményen.

Mindössze nyolcvanöten mentek el „No fences” meg „Refugees welcome” feliratú transzparenseket rázogatni és a határőrizet ellen hangoskodni, többségükben külföldi aktivisták, akik mérsékelt lelkesedéssel üvöltözték az otthon megszokott jelmondatukat: „Say it loud, say it clear, refugees are welcome here!” Bár ez nem annyira meglepő, hiszen a tüntetést eleve jórészt angol, német meg szerb nyelven és külföldi oldalakon hirdették, terjesztették a No Borders aktivisták, ráadásul – mondhatnánk rosszmájúan – a hazai Soros-hálózatnak jobb dolga is akadt az ünnepek alatt. Mégis beszédes, hogy a hatvan-hetven százaléknyi importált holdkórost (akik holnapután talán már a macedón határnál, vagy éppen Olaszországban fogják üvöltözni hajszálpontosan ugyanazt, amit itt), illetve a feltűnési viszketegségben szenvedő Gulyás Mártont leszámítva alig két tucat magyar jelentkezőt tudtak összelasszózni a migszolosok.

Persze a hasonló dzsemborikon eddig sem volt túl nagy tolongás Magyarországon, a terrorizmus vádjával elítélt Ahmed H. ügyében rendezett, lényegesen jobban beharangozott tüntetésen is mindössze kétszázötvenen jelentek meg, amit szintén megtolt a No Borders hálózat külföldiekkel, ahogy a Soros-civilek minden igyekezete ellenére a Willkommenskultur hazai adaptációja is hamvába holt, mielőtt még beindult volna. Igaz, ma már a Lajtától nyugatra sem rohannak begőzölt polgárok a pályaudvarra visongani, ha migránsok érkeznek, és a politikusok befogadó kedve is alább hagyott – támadják is őket emiatt a No Borders és más hasonló beállítottságú aktivisták vehemensen, a kiutasítások végrehajtását pedig kézzel-lábbal igyekeznek megakadályozni. Emlékeztetőül: ők voltak azok, akik tavaly kamuhírekkel tüzelték fel a Szerbián átvonuló migránsokat, mondván, hogy megnyitják előttük a magyar határt, két éve pedig drótvágókat osztogattak, hogy legyen mivel átvágni a kerítést.

Noha ezek a megmozdulások ma már nem sok vizet zavarnak, a veszély nem múlt el egészen. Miközben a migránsok kívülről, a civilek pedig belülről rázzák a kerítést, Brüsszel – szokás szerint – kerülőúton terítené nálunk is a migránsokat. Egyelőre még csak pedzegetik, hogy többé nincs lehetőség kimaradásra a kvótából (bár a szó használatát azért kerülik), májusban pedig elválik, hogyan dönt az Európai Unió Bírósága a menekültáthelyezés kapcsán benyújtott magyar–szlovák kereset ügyében.

Ha a bíróság a kvóta mellett dönt, akkor fokozódhat a hazánkra (is) nehezedő uniós nyomás. A Soros-hálózat hazai tagjai örömmel fognak asszisztálni mindehhez, elvégre ez is közelebb visz régóta dédelgetett tervükhöz. A cél az egységes európai nép és az Európai Egyesült Államok.