„Menjünk az Astoriához, aztán majd kitaláljuk!”

Ezt mondta kedd hajnalban egy megafonos ifjú a budapesti Blaha Lujza téren a magát egyetemnek nevező CEU melletti, egyébként ok és értelem nélküli demonstráció gyanánt a fővárosi éjszakában céltalanul vonulgató néhány száz, nagy hányadban alkoholtól fáradt fiatalnak. A mulatságos mondatból kiviláglott, hogy a jelen lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy igazából mit is akarnak. A friss tavaszi levegőn sétálni persze roppant egészséges, a lelkes fiúk és lányok üdék és izgatottak, szerelem és kaland lóg a levegőben, esetleg némi marihuána-illat, ami az andalító pesti éjszakában előnyösen kiszellőzik az ifjú fejekből, már amennyiben a szorgosan ürített dobozos sörök engedik csökkenni a nyomást.

Alternatív szabadidős közösségi programnak megjárja tehát az itt-ott naiv, másutt buta skandálásokkal tarkított hajnali csámborgás. Tüntike, bulika, szelfike, az ismeretlen ismerősök meg majd lájkolják a Facebookon. Végre történik valami!

Közéleti cselekvésről, pláne forradalomról – amit egynémely monomániás balliberális orákulum menetrend szerint vizionál – azonban szó sincs. Nem csak azért, mert egyetembezárás híján egyetembezárás ellen tüntikézni értelmetlen (bár kétségtelenül szórakoztató), hanem azért is, mert szemlátomást teljes a zűrzavar és az információhiány. Nem tudjuk, a hétfő esti élménysétán hány egyetemi polgár vett részt (akikről az ember mégiscsak feltételezi a valóságos világ iránti legalább alapszintű érdeklődést), de sokat elárult az intellektuális nívóról az a bágyadt felkiáltás, miszerint a Blaha Lujza tér megtöltésének elmaradásáét követően irány az Astoria (ahol ugyebár „majd kitalálják”), s ezen felbuzdulva még a Magyar Rádió is fölmerült demonstrációs célpontként.

Legalábbis azt hitték a megfogyatkozott és kókadó éji sétálók. A közrádió ugyanis 2013 nyarán az Astoriához valóban közel eső régi, Bródy Sándor utcai székházából Óbudára költözött….

A szürreális jelenetek gyermekkorunk egyik kedvenc meséjét, a Jamie és a csodalámpát idézik fel bennünk. A kissé bizarr brit rajzfilmsorozat epizódjaiban édesanyja minden este jó éjt kíván kisfiának, a főhős Jamie-nek, aki azonban alvás helyett egy elképzelt világba, Kakukkiába látogat, s itt mindenféle fura kalandba keveredik, és olyan különös lényekkel találkozik, mint a mindig mindenben fordítva cselekvő Fonák Tamás, vagy a mágikus erejű Füligláb nyúl, Kakukkia legfőbb bajkeverője.

A mesében persze Jamie (és hűséges társa, a hálósipkát viselő Sajó kutya) minden helyzetből sikeresen kikeveredik, és hazaér, mire anyukája reggel fölkelti. Ámde a valós életben a mindenkori Füliglábok könnyen bajba sodorhatják, jobb esetben csak a hétfői mendegéléshez hasonló mulatságos helyzetbe hozhatják a nem elég körültekintő gyermekeket.

Kakukkiában bizony a látszat gyakran csal, könnyű összezavarodni. De semmi baj, a hétfői pillanat varázsában mártózó ifjak a Magyar Rádió hollétét illetően csak nem egészen négy évet tévedtek. Ha szerencséjük lesz, idővel rácsodálkoznak a világra, és utolérik a valóságot.

Aztán majd kitalálják.