Lelkipásztort indít a közeljövőben esedékes vaasai helyhatósági választáson a bevándorlás-ellenes, patrióta Igaz Finnek pártja – adta hírül a spanyol EFE hírügynökség. A tiszteletes „a győzelem fegyvere a szeretet” jelmondattal kampányol, és azt hangoztatja, hogy az Igaz Finnek nem ellenségei a bevándorlóknak. Mi több, azt is kijelentette, hogy a jövevényeknek tiszteletben kell tartaniuk a törvényeket és a szabályokat, és akkor békésen integrálódhatnak.

Eddig rendben is volnánk, ám a hírnek sajátos pikantériát ad, hogy a hazafias finn párt jelöltjét Joao Bruno Putulukesónak hívják, 2003-ban vándorolt be Finnországba a napsütötte Angolából, és sajátos kefebajsza után a közvélemény a Fekete Hitler a gúnynevet aggatta rá.

Nem, ez most nem a híres és méltán közkedvelt Monty Python társulat egy elfeledett és most hirtelen előkerült szkeccse, hanem a fantáziát mindig meghaladni képes valóság. A nacionalistának, szélsőjobboldalinak és természetesen menetrendszerűen neonácinak nevezett Igaz Finnek – a párt egyébként a helsinki parlament megkerülhetetlen politikai ereje – szerecsen emberrel igyekszik bevenni a délnyugat-finnországi várost és legyűrni a tejfelszőke finn baloldaliakat. Itt van tehát most nekünk – balliberális narratívával – egy afrofinn náci, de legalábbis populista, aki ráadásul még klerikális is, tehát valószínűleg szexista és homofób, sőt, minden bizonnyal tagadja a vegán étrend felsőbbrendűségét.

Na persze manapság mindenféle furcsaság megtörténik, de mégiscsak nyugtalanító ez.

Ilyen esetekre ugyanis a magunk részéről nem vagyunk felkészülve, mondhatni, ideológiailag nem vagyunk elég képzettek. Ezért eligazító szaktanácsot kérnénk az efféle ügyekben jártas balliberális szürkeállománytól arra a kínzó kérdésre, hogy tudniillik: akkor most kit kell itten utálni?