Rákoshegyen született. Az akkor már Budapesthez tartozó faluban édesapja orvosként dolgozott. Operaénekesi és tanári pályája mellett ma a rákoshegyi Bartók Zeneházat is vezeti.

Az erdélyi Brassóban nőtt föl, szülei mindketten székely földműves családból valók.

Életútjában elsősorban a gondolatokra voltunk kíváncsiak, amiket egy élet évtizedei megérlelnek. Ezért az életrajz szokásos elemei, a földet és eget összekötő híd pillérei nem szerepelnek a beszélgetésben, illetve nem úgy szerepelnek, mint szoktak, mert nála minden elsősorban zene.

Anyai ágon sok nemzedékre visszamenőleg a Bihar megyei Székelyhídhoz kötődő nyakas, református hajdúk ivadéka, az apai ág pedig, ahogy mondja, a legbicskásabb székelyek közül, Erdély másik széléről, Gyergyóremetéről való.

A tatai Eötvös József Gimnázium nyugalmazott igazgatója egyfelől paraszti, másfelől iparos ősöket tart számon.

Beleszeretett a Balatonba. Nem ezért vett szőlőbirtokot Kéthelyen, Balatonkeresztúrtól néhány kilométerre, hanem, mert az élet úgy hozta. A szerelem csak később jött, azt a táj hozta. Magyar nyelvtudása lassan érik, mint a jó bor.

A Nagyerdei Református Templom kántora anyai nagyanyját említi elsőként, ha zenei gyökereiről kérdezem. Őt még a múlt század elején, az egyik híres zongoratanár, Thomán István tanította, aki Liszt tanítványa és később Bartók tanítója volt.

Képeslapmúzeumot tart fenn saját házában, de nem ez teszi figyelemre méltóvá a személyét, hanem az, hogy e mesevilágot idéző csecsebecsék gyűjtése rávezette történelmi múltunk olyan igazságaira, amelyek a történészeknek is csak mostanában kezdenek derengeni.

Édesapja felvidéki parasztcsaládba született 1915-ben. Hét testvére közül egyedüliként tanult tovább először a pozsonyi egyetemen történelem-filozófia szakon, majd meggondolva magát a pécsi egyetemen szerzett jogi diplomát.

Nagyapja a falusi kisparaszti létet hagyta ott a budapesti rendőri pályáért még a huszadik század elején. Fiából már a két háború között lett rendőr nyomozó, ahogy akkor nevezték, detektív, később felügyelő.

Rokonságában, felesége családját is beleszámolva, majdnem hetven pedagógus található óvónőtől az egyetemi tanárig. Tanyasi iskolában kezdte pályáját a Nagykunságban, 1947-ben.

Ágh István kapja ebben az évben a legrangosabb hazai irodalmi elismerést, a Balassi-kardot. Veszprém megyei paraszt családba született 1938-ban. Családja történetét az ezerhétszázas évekre visszamenőleg ismeri, Kidöntött fák suttogása című könyvében meg is írta.